Keresés

ezért írtam olyasmit, hogy ez nem érzelmi kérdés. Ember és ember között nem teszek különbséget. Ember és állat között minden esetben. Más kategória. Ember - legyen bármilyen ócska - magasabb szerveződés, a tudat meg effélék mián.

Bár egy nagypofájú és öntörvényű pali vagyok, _soha_ nem lennék bátor akármilyen állatias embert alacsonyabbrendűnek tekinteni, mint egy akármilyen nagyszerű állatot. Sőt: még egyenlőségjelet sem tennék a kettő közé.

További referenciákért az "ember magasabb rendű, mint az állatok" kérdésben ld. még az egész filozófiatörténetet és a kisebb nagyobb vallások tanításait. :-))

Hogy ki miért tart kutyát, vagy szül gyereket, szvsz e kérdésben lényegtelen. Ha jól értem, itt most a hogyanról beszélgetünk, nem a miértről.

Az én megítélésem szerint pedig nagyjából egy kategóriába esik a gyerek is és a kutya is. Azonos motivációból ("anyai öztön", tutujgatás, gondokodás, kölcsönös szeretet stb.)- persze nem a házôrzés céljára tartott kutyákra gondolok -, mindkét esetben egy élet (a kutya esetében egy *egész* élet) boldoggá tételének, és a társadalmi konvenciók "bevésésének" felelôsségével, és mindkét fél részérôl nagyon erôteljes érzelmi kötôdéssel.

Szerinted miért különül el ennyire élesen a két dolog?

Várom válaszodat.

nagyon veszélyes csúsztatásnak tartom összekeverni a gyerek-kutya dolgot. Nem fogadhatom el, hogy bármilyen tekintetben egy embergyerek összevethető lenne akár a legnagyszerűbb kutyával is. Gyermeket nevelni nem hobbi. Még a legpozitívabb értelemben és a legnagyszerűbb viszonyt figyelembe véve sem hasonlítható össze a gyermek nevelése és a kutyatartás.

Itt nem szeretetről vagy kultúráról van szó; amit ezzel kapcsolatban írsz, azt nagyjából elfogadom, mert nekem mindegy milyen szar van a játszótéren, egyiket sem szertném látni. De ez esetben hozhattad volna példának a szintén gusztustalan dolgok közül pl. a cigarettacsikket, köpetet stb. Ez mind-mind kultúra kérdése.