Keresés

Az én megítélésem szerint pedig nagyjából egy kategóriába esik a gyerek is és a kutya is. Azonos motivációból ("anyai öztön", tutujgatás, gondokodás, kölcsönös szeretet stb.)- persze nem a házôrzés céljára tartott kutyákra gondolok -, mindkét esetben egy élet (a kutya esetében egy *egész* élet) boldoggá tételének, és a társadalmi konvenciók "bevésésének" felelôsségével, és mindkét fél részérôl nagyon erôteljes érzelmi kötôdéssel.

Szerinted miért különül el ennyire élesen a két dolog?

Várom válaszodat.

nagyon veszélyes csúsztatásnak tartom összekeverni a gyerek-kutya dolgot. Nem fogadhatom el, hogy bármilyen tekintetben egy embergyerek összevethető lenne akár a legnagyszerűbb kutyával is. Gyermeket nevelni nem hobbi. Még a legpozitívabb értelemben és a legnagyszerűbb viszonyt figyelembe véve sem hasonlítható össze a gyermek nevelése és a kutyatartás.

Itt nem szeretetről vagy kultúráról van szó; amit ezzel kapcsolatban írsz, azt nagyjából elfogadom, mert nekem mindegy milyen szar van a játszótéren, egyiket sem szertném látni. De ez esetben hozhattad volna példának a szintén gusztustalan dolgok közül pl. a cigarettacsikket, köpetet stb. Ez mind-mind kultúra kérdése.

flyOrDie,
úgy tűnik, nem volt szerencsés a "jog" terminust használnom. Természetesen a szabályok betartása (kutya és gyerek ügyben) mindenkire vonatkozik.
Azt próbáltam meg kiélezni, hogy az emberek jóval toleránsabbak a hasonló kaliberű szabálysértések esetében (0 jog alap a kutyás és a gyerekes részérôl is!), ha annak "elkövetôje" szülô, mint ha gazdi. Érted már?