Keresés

ez valószínű gyakran megtörténhet, de ettől még hányinger a belváros, és egyre inkább az én környékem is. És nem látok semnmilyen arányosan súlyos okot, hogy miért kell ezt elviselnem.

(A "különböző mérce" nyilván nagyrészt biológiai szükségszerűség, másrészt meg racionális oldalról egy ember - általában :-) - értékesebb lény. Ráadásul a két probléma előfordulási gyakorisága is nagyságrenileg eltér. Mindamellett egy-két indulatos beszóláson kívül nem látok itt számottevő különbségtételt.)

Miért elfogadhatatlan számodra például hogy egy nagyobb kutya tartásához szigorú vizsgát kelljen letenni és hogy ismételt szabálysértések esetén vissza lehessen vonni ezt a kutyatartási engedélyt? (Lásd még "pit bull támadások" topic). Ezek azért nem tűnnek aránytalan beavatkozásnak.

nagyon veszélyes csúsztatásnak tartom összekeverni a gyerek-kutya dolgot. Nem fogadhatom el, hogy bármilyen tekintetben egy embergyerek összevethető lenne akár a legnagyszerűbb kutyával is. Gyermeket nevelni nem hobbi. Még a legpozitívabb értelemben és a legnagyszerűbb viszonyt figyelembe véve sem hasonlítható össze a gyermek nevelése és a kutyatartás.

Itt nem szeretetről vagy kultúráról van szó; amit ezzel kapcsolatban írsz, azt nagyjából elfogadom, mert nekem mindegy milyen szar van a játszótéren, egyiket sem szertném látni. De ez esetben hozhattad volna példának a szintén gusztustalan dolgok közül pl. a cigarettacsikket, köpetet stb. Ez mind-mind kultúra kérdése.

flyOrDie,
úgy tűnik, nem volt szerencsés a "jog" terminust használnom. Természetesen a szabályok betartása (kutya és gyerek ügyben) mindenkire vonatkozik.
Azt próbáltam meg kiélezni, hogy az emberek jóval toleránsabbak a hasonló kaliberű szabálysértések esetében (0 jog alap a kutyás és a gyerekes részérôl is!), ha annak "elkövetôje" szülô, mint ha gazdi. Érted már?