|
|
|
|
 |
Első Polgár
2002-10-29 18:07:13
|
125
|
Szerintem is.
A férges kíséreletkről mi a vélemenyétek? |
|
A hozzászólás:
 |
Brutalis Harmonia
2002-10-29 12:21:10
|
124
|
Sokat sejtető tény az, hogy a rákos elfajulás első lépése szinte mindig ennek az enzimnek az aktiválódása. Ezzel a sejt még nem lesz rosszindulatú, de immortalizálódik, és van ideje neki és az utódainak végigpróbálgatni az összes mutációt, amivel aztán rosszíndulatúvá válik.
Egyszóval az örökéletet ne sejtszinten keressétek; ott rákos elfajulást találtok... Valahogy tényleg a szabályozást kellene piszkálni. |
|
Előzmény:
 |
hostile_17
2002-10-29 10:44:44
|
123
|
A teloméra-elmélet szerint az határozza meg egy sejt életidejét, hogy mennyi ideig/hányszor tud osztódni, amit a teloméra hosszúsága határoz meg. Ha elfogy (mert minden osztódásnál rövidül, akkor a sejtnek annyi). Azok a sejtek, amelyek képesen telomerázt kifejezni, azok képesek korlátlanul osztódni, mert a teloméra enzim "visszahosszabbítja" a kromoszómát és nincs gond, mehet az osztódás.
Igazából a telomeráz enzim csak egy pontja a lehetséges szabályozásnak, mert nem minden sejtben fejeződik ki (csak azokban, amelyek állandóan osztódnak és fontos, hogy ne vesszen el genetikai infó; ezek az ősejtek, amelyek például az ivarsejteket termelik) és vannak olyan nagyon öreg sejtek, amelyek újraosztódás nélkül élnek olyan hosszú ideig (idegsejtek, memória immunsejtek).
Mi van akkor azokkal a sejtekkel, amelyek nem osztódnak és mégis sokáig élnek?
Inkább a sejtciklus szabályozása az érdekes, egy sejt meddig osztódik, mikor pihen (szeneszcencia) és mikor indítja be az apoptotikus programot (külső és/vagy belső jelen által indukált sejthalál, öngyilkosságnak is szokták hívni, mert aktív folyamat).
Például egy bevadult ráksejtben a telomeráz enzim nagyon gyakran kifejeződik, de az igazi pörgéshez az kell, hogy a sejtciklus feletti kontroll teljesen eltűnjön. Így ezek a sejtek valóban örökéletűek lehetnek. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|