Kedves Gorilla!
Bármilyen okból és feltétel elképzelése mellett (amire azért még kitérnék) jutottál az elhatározásodra, őszintén örülök neki és komolyan becsüllek érte.
Én úgy vélem, közöttünk elég nagy a gondolkodásbeli, pontosabban a látásbeli különbség, ezért fokozottan szükség van a jószándék megelőlegezésére, természetesen kölcsönösen. Szerintem ennek egyetlen kapaszkodója a közös hit.
Ami a katolikusságellenességemet illeti ezt én nem tudom és nem is akarom elismerni, mert nincs bennem. Jópár írásomból kiderülhet, hogy nem tartom magam semmilyen "pártinak" sem hitbeli sem világi szempotnból. Ez pedig azt jelenti, hogy mindegyikből a jót akarom meglátni és a rosszat elvetni. Nincs tökéletes egyház, vagy közösség, de a problémák szembenézésében, illetve ami még fontosabb, kollektív felvállalásának törekvésében látom a biztosítékát a mindenkori tisztulásnak, amire mindenkinek folyamatosan szüksége van.
Ha egy ma élő fiatal baloldali politikust, aki a múlt bűneinek elkövetésekor még nem is élt, szembesítenek pártja multjával, el kell hogy viselje, mert a párthoz tartozónak vallja magát.
Ha te katolikusnak vallod magad és ezt fontosnak is tartod, akkor az egyházadat érintő kritikákra érdemes dolgokkal ugyan kit "szembesítsenek" az emberek? Jézust, a pápát, vagy a proladó csontokat? Nem, a ma élő embert, aki vallja a hovatartozását, vallásának multjával, jelenével és lehetséges jövőjével együtt a jót is és a rosszat is. Ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni és ha te százszor is tudod, hogy soha nem tennéd meg személyesen, ha a közösséghez vallónak tartod magad a tévedéseket is magadhoz kell ölelni, mert csak akkor lehet részed, illetve kompetenciád a kiigazítás lehetőségében. Nekem éppen ez a fő bajom a bárhova való tartozással, amit CSerfa fogalmazott meg találóan, hogy előbb-utóbb a csapatszellem lesz az uralkodó - és ez a hitbeli dolgokban igen nagy tévedés.
Azon kívül ha csípőből visszatüzelsz, azzal nemcsak önmagad vétlenségét hangsúlyozod, nemcsak a közösséged "hibaszázalékát" igyekszel csökkenetni, de eleve elvágod annak a lehetőségét is, hogy egy kölcsönös (!) önkritika kialakulhasson. Nekem is van rengeteg hibám, tévedésem amit szivesen meg is vallanék, sőt örülök neki ha olyasmire világítanak rá amit addig magam sem láttam, de ehhez légkör kell, adott esetben kettőn áll a vásár. Ha vádnak és nem problémának tartják a felmerült témát, akkor mindenki védekezni fog és minden elkendőződik.
Tehát amit felajánlani tudok a kéznyújtás mellett az annak a ténynek a kihangsúlyozása, hogy a sehovase való tartozásom annak is bizonyítéka, hogy senkitől sem akarok jobban és kiemeltebben elhatárolódni, vagy senkiben sem akarok kizárólagos ellenséget látni.
Ha ez másképpen nyilvánulna meg, megköszönöm ha figyelmeztetsz.
oncogito
|
