Keresés

Szerencsére MINDEN állatról, akit örökbeadtunk, pontosan tudjuk, hogy hova került és mi van vele. Elég komoly nyilvántartást vezetünk idéntől; minden álathoz van egy kapcsolattartónk, aki időről időre felhívja/meglátogatja az állatot. Idén most tartunk a 148. macskánál például; közülük 3 pusztult el nálunk, mert annyira kicsik voltak, amikor bedobták őket az állatorvosira a kertbe, hogy minden igyekezet ellenére sem maradtak meg. Kb. két hetesek voltak. :(((( Ők csak "Három angyalka" néven szerepelnek a nyilvántartásban. :(((( És van egy cicánk, akit egy vidéki lovastanyára adtunk, mivel Horner-szindrómája volt. Őt az első ivartalanítási akciónkkor "szedtük össze" a belvárosban, amikor egy közintézményben ivartalanítottuk a cicaállományt. Sajnoa a műtét után kijött rajta a szindróma összes szövődménye; egyensúlyzavarai voltak, stb, ezért nem lehetett visszaengedni. Egy nagyon kedves lovas lányhoz ment vidékre, de egy nagy vihar után eltűnt; azóta nem tudunk róla. Őket kivéve minden állatunkról tudjuk, mi van velük. Az a cicónk (Breki), aki Németoprszágba került, most együtt alszik a kislánnyal az ágyban és egy hatalmas nagy kövér disznó lett belőle. :))) Kéthavonta küldik róla a levelet, meg a fényképeket. :) Szóval azt hiszem, ebben példamutatók vagyunk. Ehhez hasonlóan tudtommal csak a szentendrei Árvácska menhely kezeli a gazdihoz adott állatokat.
Mi nem adunk ki olyan embernek állatot, aki nem járul hozzá, hogy a kapcsolattartó később ellenőrizze; ezt mindig az elején el is mondjuk.
Egyébként az a pozitív tapasztalatunk van, hogy ha valami gond van az állattal, akkor azonnal minket hívnak és tőlünk kérnek tanácsot. (ez néha nagyon fárasztó, mert 5percenként csöng a mobilunk).

"Nekem kicsit az állatvédőknek a hozzáállása is utópisztikus, majd találunk neki gazdát"

szerencsére et megcáfolhatom. NINCS OLYAN ÁLLAT, AKINEK JÓ "MARKETINGGEL" GAZDIT NE LEHETNE TALÁLNI! Adtunk mi már örökbe 3 lábú cicát és szotyolahéjon tartott 10 kilós+ skótjuhászt, aki úgy nézett ki, hogy az ember sírva fakadt. A 3lábú ciccnek csináltam egy baromi megható flash animációt és körbeküldtem. 2 nap" alatt lett gazdája, pedig szegénykém nem volt egy szépség! Pénteken kaptunk levelet a gazdiktól, hogy milyen jól érzi magát a cicc, mi van vele, stb.
A skótjuhászról meg az orvos azt mondta, hogy kiállításra kéne vinni, úgy kikerekedett, olyan gyönyörű lett.
Nemrég egy iszonyatosan sovány, kis fekete kutyát hozunk el egy menhelyről, mert nagyon rossz állapotban volt és úgy láttuk, hoyg nicns sok esélye. Szombaton elhoztuk, megkapta az orvosi ellátást. Lefotóztam, plakátot nyomtattunk, vasárnap egész nap plakátoztunk, hétfőn este befogadták. A héten kapja mega következő oltását; jól van, egészséges, kis rosszcsont és imádják.

"Ezzel arra akartam célozni, hogy nem mindegyikőtökben az dominál, hogy az állatnak húdejó legyen, hanem arra, hogy ország-világ előtt lehessen ezt demonstrálni."

Ez eléggé sántít, mert akinek nem származik anyagi haszna ebből, cak kiadása (elég sokan vagyunk), az valóban azért szokta csinálni, hogy az állatnak jó legyen.
És az ország-világ előtt demonstrálás igenis baromi fontos (bár mi sem tesszük, mert egyelőre megvagyunk így), mert így szerezhet az ember támogatókat!!!!!! Én a magazint azért csinálom, azért gebedek bele minden hajnalban a fordítgatásba, feltöltögetésbe, stb, mert egy olyan fórumot kell teremtenem, ahova az emberek VISSZAJÖNNEK! Ha bulvárhírekkel töltöm meg, akkor bulvárhírekkel töltöm meg, ha mélyre szántó állatvédelmi filozofálással, akkor azzal. Az a lényeg, hogy visszajöjjenek, mert ha bármilyen akció van (pl. segítőnap menhelyen, amilyen most a ceglédi lesz októberben), vagy megint járókövet kell venni egy menhelynek, vagy éppen ott fog állni 200 kutya elaltatásra várva, mert a menhely nem tudja kifizetni az adósságát, akkor csak úgy fog eljutni az emberekhez a segélykérés, ha vissza tudom őket csábítani minden nap magamhoz. Ez ilyen egyszerű. És pont ez a lényege. Rengeteg kutyának és macskának találtunk már a magazinon keresztül gazdit, méghozzá jó gazdit.
Ezen kívül én most tévézek is, bár nem nagyon vagyok a kamerák elé való, de ha ezzel segíthetek néhány tyulinak gazdihoz jutni, akkor már megérte, hogy minden héten ott égetem magam. Csütörtökön bemondtam az egyik új gazdira váró cicánkat, akit egy pöcegödörbe dobtak a kedves előző tulajok. Tegnap vitték el a kis majmot; majd meglátjuk, hogy jönnek ki az új gazdival. Nekem máris megérte, hogy ott röhögtetem ki magam a kamerák előtt rendszeresen. :)))

Altatás: én soha nem hagytam még állatot elaltatni. Nem is fogok, hacsak az állat egészségi állapota ezt nem indokolja, vagyis ha ezzel a felesleges szenvedését rövídítenénk.
Van ehhez is sztorim: az egyik menhelyen parvós kiskutyát kaptak. Az orvos azt mondta, hogy nem éri meg a reggelt; végstádium volt, ki van száradva, stb; még egy infúziót sem akart bekötni neki. A csaj a menhelyen azt mondta, hgy nem hagyja elaltatni. Intravénásan svédcseppet adott a tyulinak. Nem tom, hogy jutott eszébe. A kutya ma él és virul; asszem 5 éve lakik már a menhelyen és már oda sem adnák senkinek. Én ilyet biztos nem mernék megcsinálni, de le a kalappal a csaj előtt.

"Szemléletben kéne változtatni."
Hát én pont ezen munkálkodom - többek között itt is. :))) Meg ugye a tévében pl., mert az ifjúságnál kell kezdeni a nevelést.
Ezért mondom el minde áldott adásban, hoyg ivartalaníts, ivartalaníts, ezért plakátozzuk ki állandóan a várost ivartalanításra buzdító plakátokkal, stb.
És ezért nem is költözök ki 200 kutyával a világ végi tanyára, mert onnan sokkal kevésbé tudnék hatékonyan működni, ráadásul nem értek a kutyákhoz olyan szinten, hogy felelősségteljesen el tudjam őket látni.
Én felvállaltam bizonyos feladatkat és ezeket próbálom lelkiismeretesen ellátni. Nem vagyok menhely, nem vagyok alapítvány, soha nem fogadtam el pénzt, nicns hasznom belőle, de egyelőre egyensúlyban vagyok. Nem hagyom, hogy a fejem fölött átcsapjanak a hullámok, mert ha belerokkanok, akkor aztán vége a hatékonyságnak. CSak annyit vállalok be, amennyi megy még úgy, hogy kerek legyen az életem. És van körülöttem még 5 ilyen ember; néha bőgünk egy kicsit egymás vállán, de egyébként elvagyunk. :)) Megtesszük, amit tudunk és tudjuk, hogy jól csináljuk és hatékonyak vagyunk - sokkal hatékonyabbak, mint némely állatvédő szervezet, ahol bejön a nagy pénz, oszt munka meg semmi.

Ja, és még valami. Rengeteg rossz tapasztalatom ellenére sem szidom az állatvédőket, mert szerintem többet ártok az egész magyar állatvédelemnek, mint amennyi pillanatnyi hasznot hozhatna. HIába tudok ronda dolgokat erről, vagy arról - hosszú távon sokkal nagyobb kárt okozok az egész hazai állatvédelemnek, ha "leleplezem" őket, mintha nem. Ha valaki x éve egy olyan szervezetnek adja az egy százalékát pl., amelyikről kiderül, hogy lopcsalhazudik, akkor nagy valószínűséggel nem fog többet állatvédőket támogatni és ez nagyon nem jó, mert sajnos nagyon sok olyan ember és szervezet van, akik megérdemelnék a támogatást. :((

Méregződ: nem eszem húst, nem használok állatokon tesztelt kozmetikumokat, nem hordok bőrcipőt (még az ír szteppcipőm is műbőr, pedig drágább volt! :))) és még az óraszíjam is műbőr. Amiből lehet, újrapapírt csinálok és ha eldobható flakon kerül a családi hűtőbe, akkor az aljából macskaetetőtál, a tetejéből alomlapát lesz. Megpróbálok minél zöldebben élni, de persze ez sem megy mindig és én sem vagyok tökéletes, de épp ezért másokat sem kritizálok ilyesmikért. Mindenki annyit tegyen meg, amennyit tud. :)

Na ennyi hirtelen, mert 5percenként csöng a telefon és a felét elfelejtettem annak, amit írni akartam. :)))