|
|
A hozzászólás:
 |
rumci
2002-09-29 17:16:58
|
57
|
„Állítólag a legfrappánsabb definíció szerint: szó az, ami két szóköz között található az írott szövegben.”
Ez elég szerencsétlen definíció, mert a nyelveknek kb. 5%-a rendelkezik írással.
Léteznek egész jó szódefiníciók, csak az a baj velük, hogy mind csak a nyelvészet egy részrendszere szempontjából igazak, működőképesek. Néhány ezek közül (vö. Kiefer Ferenc 1998. Alaktan. In É. Kiss Katalin–Kiefer Ferenc–Siptár Péter: Új magyar nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest, 188–9. Kenesei István 2000. Szavak, szófajok, toldalékok. In Kiefer Ferenc [szerk.]: Strukturális magyar nyelvtan III. Morfológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 76–93.):
Fonológiai szó: a nem automatikus hangtani szabályok hatókörébe eső legnagyobb nyelvi egység, ilyenek: virágaimmal, kertészkedésem, kenje, menj; nem ilyenek: asztalkendő, kánonjog, összefog, visszanéz. Rokon, szintén hangtani alapú definíció „klitikumos csoport”-é (ezt szokták fonetikai szónak is nevezni), melyet a főhangsúly segítségével lehet meghatározni. Ez lényegesen tágabb definíció, mert az összetett szavak is beletartoznak, de az igemódosítós szerkezeteket és egyébe alakulatokat is szónak tekinti: házat épít, okosnakt tart, ezeket is, őket sem, az asztal.
Morfológiai szó: tetszőleges morfológiai művelet eredménye, ilyenek: ablak, ír, fut, láttam volna, asztalláb, rántott hús.
Lexikai szó: olyan alakzat, amelynek jelentése nem vezethető le alkotóelemeinek jelentéséből. Lexikai szó, azaz lexéma lehet tehát képzett szó, összetett szó, frazeológiai egység vagy akár mondat is.
Szintaktikai szó: olyan alakzat, amelynek belső szerkezetété mondattani szabály nem változtathatja meg. Így az igekötős igék szintaktikailag nem szavak, mert az igekötő helyét mondattani szabályok határozzák meg.
Néhány példa a defincíiók alkalmazására:
lámpa: morfológiai, lexikai, szintaktikai szó, a fonológiai szó fogalma azonban Kiefer (1998) szerint nem alkalmazható rá , mivel nem tartozik a definiáló szabályok körébe (Kiefer elsősorban az n-palatalizációval operál, míg Kenesei a magánhangzó-harmóniát tekinti a fonológiai szó legfőbb definiensének, így számára a lámpa minden bizonnyal fonológiai szó, de pl. a sofőr nem lenne az);
kitüntetés: mind a négy definíciónak eleget tesz;
lexikalizálás: nem lexikai szó, mivel szemantikailag transzparens;
megért: morfológiai-lexikai szó, de nem fonológiai-szintaktikai szó;
elinternetezik: csak morfológiai értelemben szó.
Kenesei – miután a szó általános fogalmát definiálhatatlannak tartja – a magyar szót próbálja definiálni: a magyarban szónak egyrészt a „minimális szabad formákat” tekintjük (azaz minimummegnyilatkozásokat, de Antal például a morfémát definiálta így A formális nyelvi elemzésben!; el lehet gondolkozni azon, hogy a Ban. minimális szabad forma-e), másrészt azokat a fonémasorokat, amelyeket az így meghatározott minimális szabad formák választhatnak el más szabad formáktól. E definíció tulajdonképpen egyesíti a morfológiai és a szintaktikai szódefiníciót, s két legfőbb tulajdonsága az együttmozgathatóság és a megszakíthatatlanság.
„Felteszem, a kínaiban kevésbé problematikus a definíció”
Azt mondják, hogy a modern kínaiban már problémásabb: vannak több szótagú szavak is; a vegytiszta izoláló-egyszótagú nyelv a klasszikus kínai volt. |
|
Előzmény:
 |
Vitya
2002-09-29 14:09:36
|
54
|
| A szónak a meghatározása még egy nyelven belül is problémás. Állítólag a legfrappánsabb definíció szerint: szó az, ami két szóköz között található az írott szövegben. :-) Bármilyen más definícióra rögtön előáll valaki egy ellenpéldával - a magyar nyelvből. (Felteszem, a kínaiban kevésbé problematikus a definíció, ded kevés az annyira vegytiszta izoláló nyelv.) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|