Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2002-09-27 21:07:23 41
Kedves Vitya!

Sajnos, most nem vagyok olyan agyi állapotban, hogy ilyen nagyívű dolgot áttekinthetnék. Ezért csak vázlatosan:

Szerintem nem az intervokális [p], [t], [k] hangokat, hanem a zöngés [b], [d], [g]-t fenyegeti inkább "veszély". Én úgy vélem itt hangzóssági hasonulás lép fel a környező magánhangzók hatására: zöngétlen zár(rés)hang > zöngés zár(rés)hang > zöngés réshang-approximáns > félmagánhangzó (> kiesés) irányban.

Az ősmagyar [*k] is előbb [*g] kellett hogy legyen, utána lett [*G], majd [u] ~ [v], ill. [j], vö. *roke (> *roge) > *roG > rou > ró ~ rov(ás) 'vés', ill. *tanokt (> *tanoGt) > *tanoxt > *tanojt > tanít.

Ugyanez figyelhető meg pl. a spanyolban is, vi. előbb zöngésülés, utána réshangúsodás, végén esetleg kiesés: l. caput 'fej' > [*kabeda] > sp. cabeza [kaweTa] 'ua.', tepidus 'langyos' > [*tibido] > [*tiwiDo] > sp. tibio [tiwio] 'ua.'.
A jelenség ugyanakkor nem egységes a veláris képzési helyen (hátsó mgh. előtt) a spanyol megrekedt a zöngés zárhang állapotában: l. focus 'tűzhely' > sp. fuego [fuego] 'tűz'. Ugyanakkor a francia itt eljutott a kiesésig: > [*feGu] > [*feu] > fr. feu [fő] 'ua.'.

Úgy vélem, erre a jelenségre vezethető vissza az [l] vokalizálódása is [u] félhangzóvá.

(Nem intuitív speciális jelek (SAMPA szerintiek): "x": zöngétlen veláris réshang, vö. német ach-Laut, "G": az "x" zöngés párja, "T": zöngétlen dentális réshang, vö. angol "thin", "D": a "T" zöngés párja, "w" itt = "B" = zöngés bilabiális réshang)

Előzmény:
Vitya Creative Commons License 2002-09-26 23:07:31 37
Kedves LvT!

Szerintem nagyon érdekes - és talán az univerzálék témájába vágó - kérdés, vajon mi az oka annak, hogy térben, időben és nyelvcsaládi hovatartozásban oly távoli nyelvek történetük során hasonló jelenségeket produkálnak a hangtani fejlődésükben? Általános jelenség pl. az intervokális "gyengülés" (a zöngétlen zárhangok zöngésülése, majd réshang-állapoton keresztül történő elmagánhangzósodása), az "l" elmagánhangzósodása (talán ugyanaz a jelenség), a palatalizáció, a magánhangzók hosszú-rövid - kvantitatív - oppozícióját felváltó nyílt-zárt - kvalitatív - oppozíció. A kérdés egyébként tudom, hogy nem jó, mert "miért"-ekre a legritkább esetben van válasz. Másképp fogalmazok: állítható-e, hogy egy intervokális helyzetben álló zöngétlen zárhang nyelvtörténeti szempontból instabil helyzetben van és várhatóan (és megjósolható irányban) meg fog változni, és ugyanígy instabil egy veláris mássalhangzó helyzete palatális magánhangzó előtt? Megint másképpen: a király és a kutya k-ja szükségképpen más fejlődési irányt vesz-é (amint ez történt a szatem-nyelvekben, majd pár évszázaddal később a kentum-nyelvek jelentős részében is), avagy fogadhatnánk-e arra, hogy a "lepedő" szavunk p-je nem lesz hosszú életű?

Az univerzálék témájához: egyszer fél évig foglalkoztunk egy szemináriumon Greenberg implikációs univerzáléival. Szerintem a topiknyitó kérdésére ezek adhatnak - persze csak részleges - választ.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!