Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2002-09-26 23:14:13 38
„a király és a kutya k-ja szükségképpen más fejlődési irányt vesz-é (amint ez történt a szatem-nyelvekben, majd pár évszázaddal később a kentum-nyelvek jelentős részében is)”
Nem kell olyan messzire menni: a magyarban is (vö. kéz : hajlik ~ kajla).
Előzmény:
Vitya Creative Commons License 2002-09-26 23:07:31 37
Kedves LvT!

Szerintem nagyon érdekes - és talán az univerzálék témájába vágó - kérdés, vajon mi az oka annak, hogy térben, időben és nyelvcsaládi hovatartozásban oly távoli nyelvek történetük során hasonló jelenségeket produkálnak a hangtani fejlődésükben? Általános jelenség pl. az intervokális "gyengülés" (a zöngétlen zárhangok zöngésülése, majd réshang-állapoton keresztül történő elmagánhangzósodása), az "l" elmagánhangzósodása (talán ugyanaz a jelenség), a palatalizáció, a magánhangzók hosszú-rövid - kvantitatív - oppozícióját felváltó nyílt-zárt - kvalitatív - oppozíció. A kérdés egyébként tudom, hogy nem jó, mert "miért"-ekre a legritkább esetben van válasz. Másképp fogalmazok: állítható-e, hogy egy intervokális helyzetben álló zöngétlen zárhang nyelvtörténeti szempontból instabil helyzetben van és várhatóan (és megjósolható irányban) meg fog változni, és ugyanígy instabil egy veláris mássalhangzó helyzete palatális magánhangzó előtt? Megint másképpen: a király és a kutya k-ja szükségképpen más fejlődési irányt vesz-é (amint ez történt a szatem-nyelvekben, majd pár évszázaddal később a kentum-nyelvek jelentős részében is), avagy fogadhatnánk-e arra, hogy a "lepedő" szavunk p-je nem lesz hosszú életű?

Az univerzálék témájához: egyszer fél évig foglalkoztunk egy szemináriumon Greenberg implikációs univerzáléival. Szerintem a topiknyitó kérdésére ezek adhatnak - persze csak részleges - választ.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!