Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2002-09-22 17:17:46 6
Kedves LvT!
A fonetikai univerzálék rendkiívül érdekes összefoglalásához két dolgot tennék hozzá:

1. A hangokkal szvsz nem igazán érdemes foglalkozni, mert ez szintetikus kategória: a nyelvben reálisan csak fonémák léteznek, ami minden esetben minimum két hang koegzisztenciájában létező helyzet. Nem vagyok benne biztos, de ez a tény az univerzálék keresését e téren még reménytelenebbé teszi.

2. Ezzel szemben, azt hiszem, univerzálénak lehet tartani azt a nyelvi tényt, amire egyébként utaltál, hogy két féle hang van: a szótagképző és az önállóan szótagot képezni nem tudó hangok.

[Itt az ismeretterjesztés kedvéért jegyyezzük meg, hogy ez nem esik egybe a magyarban használatos magánhangzó-mássalhangzó kategóriákkal, hiszen számos nyelvben szótagképzők lehetnek a likvidák ( 'R', az 'L') és a két ajakkal képezhető réshangok (az, amit 'w'-vel jelöltél, de ilyen a lengyel - áthúzott, ha nem menne át - Ł, sőt, még az 'm' is), azaz a folytonosan ejthető hangok.]
Kis Ádám

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2002-09-22 16:08:17 5
Kedves Oszi!

Nekem a topikcímről más jutott eszembe, mint Kis Ádámnak. A "generálgrammatika" szóról én azokra az erőfeszítésekre asszociáltam, amelyek az ideális nemzetközi kisegítő műnyelvet akarták a minimumelv alapján definiálni, vi. csak azokból az elemekből építkezve, amelyek általánosan (azaz "generálisan") jellemzik a mai élő nyelveket.

Ez eddig leginkább csak a hangtan területén történt meg, kapcsolódva Oszi egyik kérdéshez: "Van-e olyan hang, ami minden nyelvben megvan?".

Persze, ehhez először tisztázni kell, hogy a vizsgálat szempontjából mit tekintünk hangnak? Értem ez alatt azt, hogy az angol tan 'cser(szín)' és a magyar tan szavak t-jét azonos hangnak tekinthetjük-e? Az előbbi ui. hehezett, az utóbbi nem. Ugyanez merül fel a magyar kvantum ill. kantin szavak k-ja esetén: nem érezzük, de az elsőt művelt ejtésben (labializálva) ajakkerekítéssel, a másodikat pedig ("rendesen") ajakréssel ejtjük. Az északnyugat-kaukázusi nyelvekben (pl. abház) viszont külön mássalhangzónak számítanának.
Azonosnak kezeljük-e azt a két egyéb jegyeiben megegyező magánhangzót, amelyeknek csak a hosszúsága más? E kérdés fontos az újperzsa dari nyelv esetén, ott ui. az i és az u csak hosszan fordul elő, a magyar hosszú á-nak megfeleltethető hang pedig csak röviden. (A továbbiakban az a-val jelölt hang nem a magyar ajakkerekítéses a-t, hanem a kerekítetlen rövid á-t fogja jelenteni.)

Munkahipotézisként azt javaslom, hogy külön hangnak azt tekintsük, amelyek az APhI affrikátákkal kiegészített mássalhangzós és magánhangzós tábláin szerepelnek (ld. itt), vagyis az olyan mellékjegyek, mint pl. a hehezet, a labializáltság, a palatalizáltság, a hossz stb. ne számítsanak.

A fenti értelmezésem figyelemmel van Trubetzkoy híres 1938-as tanulmányára, amelyben a szerző arra a megállapításra jut, hogy egy nemzetközi mesterséges nyelvnek nem szabad több hangot tartalmaznia, mint az alábbi 14:
     5 magánhangzó: u, o, a, e, i
     3 zárhang: p, t, k
     2 nazális: m, n
     2 félmagánhangzó: j, w
     1 réshang: sz
     1 folyékonyhang: l.

Trubetzkoy a fentieket ugyan a minimumelv alapján állapította meg, de e közben kompromisszumokkal élt. Ha ugyanis csak azokat a hangokat hagyta volna meg, amelyek minden nyelvben megvannak, akkor a szám sokkal kisebb lett volna. Ebben az esetben pedig ez a hangrendszer nem lehetne egy nyelv alapja.

Trubetzkoy tételesen megemlít nyelveket, amelyek a fenti hangok egyikét-másokát nem ismeri, ilyen, pl.
* A kelet-kaukázusi lak, amely csak az a, i, u-t ismeri, valamint az o-t tudja pótolni a torokhangon ejtett (laringalizált) u-val (amelynek alaphangja fonetikailag o). Így nem tudnak e-t képezni. Ehhez én hozzáteszem, hogy az északnyugat-kaukázusi nyelvekben (pl. abház) a csak az a, az e és a svá van meg.
* Nincs labiális zárhang (azaz p) pl. az indián nyelvek közé tartozó tlingit és hupa, valamint a paleoszibériai aleut nyelvben.
* A k helyzetét veszélyezteti, hogy a rosenthali szlovén nyelvjárásban, valamint a volgai tatár kazimovi dialektusában nem létezik. Mondhatjuk, ugyan, hogy ezek nem nyelvek, hanem apró nyelvjárások, de én Trubetzkoy listájához hozzátehetem a tahitit, és a Dél-Marquises szigetek nyelvét.
* Trubetzkoy nem említi, de nincs t a hawaiiban.
* j nincs többek közt a dél-kaukázusi (pl. grúz) és a polinéz nyelvekben.
* A w-ről már Trubetzkoy is feltette, hogy egyesek nem szótagképző u-nak, míg mások -- hozzáteszem, mi magyarok is -- v-nek fogják ejteni.
* Hiányzik az sz a nílusi nyelvek közé tartozó nuerből, az összes ausztráliai nyelvből, és a polinézek többségéből.
* Az l-ről köztudott, hogy a japán nyelv nem ismeri. Sőt, a Marquises szigetek nyelvei és a tlingit semmilyen "folyékony" hangot nem ismernek.
* Hozzáteszem, hogy a Középső-Marquises szigetekkel különösösen nagy a gond, mivel ott az n-t sem ismerik, csak az (itt N-nel jelölendő) veláris változatát, amit mi ejtünk pl. a hang szó n-jében. Márpedig e két hang pl. az angolban is megkülönböztető jelleggel bír: to sin [szin] 'bűnt követ el', ill. to sing [sziN] 'énekel' (az utóbbiban nem hangzik a "g").
* Nincs m a tlingitben.

Talán felvetődhet, hogy miért döntött Trubezkoy a fenti hangok megtartása mellett. Amelyik nyelv nem ismeri az l-t, de ismer valamilyen r-félét, az ejtheti azt, ettől még meg fogják érteni. Ugyanígy a p pótolható esetenként f-fel, a k gégezárhaggal, az n veláris N-nel stb. Mivel a fenti rendszerben ezek nem konkrét hangok csak fonémák.

Konklúzió: talán csak egy hangról lehet kijelenteni, hogy megvan valamennyi nyelvben: ez az alacsony nyelvállású középső ajakréses magánhangzó vi. az á. (Szigorúan véve azonban itt is megállapíthatunk elöl képzett palatális, pl. francia Paris, ill. hátul képzett veláris változatot, pl. francia pâte, angol father. [Az univerzális a inkább az utóbbinak felel meg.] Így ha találnánk olyan nyelvet, amelyben csak elöl képzett a van, akkor már az a sem lenne unverzális.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!