Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2002-09-21 00:35:26 3
Kedves Oszi!

Egy lényeges finnugor vonatkozású dolgot (amelynek szláv kapcsolatai is vannak) kihagytam az előbbi beírásomból. A balti-finn nyelvekben kifejlődött a partitívusz, azaz a részelő eset. Ez eredetileg a tárgyrag helyett állhatott, ha a cselekvés csak a tárgy egy részét érintette (vö. Vegyél almát ~ Vegyél az almából). Idővel azonban a tárgyragos alak határozott jelentést is kapott, a partitívuszos pedig határozott színezetű lett. Sőt, később a partitívusz a határozatlan alanyt is jelölte, szemben a határozottságra utaló alanyesettel. (Finn vonatkozásban a "határozott" terminus helyett "teljes"-t, a "határozatlan" helyett "részleges"-t használnak.)
Példák (aláhúzva a partitívuszi rag): Alanyként: Kupissa on kahvia 'a csészében van némi kávé' ~ Kupissa on kahvi 'a csészében van a kávé (az összes)', ill. Pöydällä on kirjoja 'az asztalon könyvek vannak' ~ Pöydällä ovat kirjat 'az asztalon vannak a könyvek (az összes)'
Tárgyként: Juha lukee lehteä 'Juha újságot olvas' ~ Juha lukee lehden 'Juha elolvassa az újságot'
Ez utóbbi egyben arra is rámutat, hogy a határozottság és a befejezett igei aspektus között kapcsolat van: a folyamatos igeszemlélettel határozatlan-részleges tárgy jár, a befejezettel pedig határozott-teljes. Ezért nincs tkp. szükség a finnben az igét befejezetté alakító igekötőkre, mert a tárgy esetének megválasztásával ugyanazt az igealak mindkét aspektust kifejezheti.
De ugyanez működik fordítva is: azért nincs szüksége a szláv nyelveknek a tárgy határozott voltának jelölésére, mert ott fejlett befejezett-folyamatos igei szembeállás van, és a használt igeszemlélet egyben utal a determináltságra, vö. szlk. Jožo číta noviny 'Jozso újságot olvas' ~ Jožo prečíta noviny 'Jozso elolvassa az újságot'. A szláv tehát ebben az esetben mintegy az igén jelöli a tárgy determináltságát.

Előzmény:
LvT Creative Commons License 2002-09-20 23:05:47 2
Kedves Oszi!

Felvetésed olyan tág, hogy nemigen tudok rá megfelelően reflektálni. A kérdés egy ezer oldalas monográfia témája lehetne.

Ami a magyart illeti nálunk először a XIV. sz.-i Gyulafehérvári Sorokban tűnik fel a határozott névelő ("Az keresztfán függő képében"), és a 1380/1450-re datált Jókay-kódexben már széles körűen használt. Ebben az időben alakult ki a határozatlan névelő is, és ilyen szerepben az egy mellett kezdetben elő-előfordult a némely és a néminemű is.

Én viszont tágítanám a kérdést, mivel a határozott névelő csak az egyik alaki eszköze a határozottság kifejezésének. Bár a finnugor nyelvekre nem jellemző a névelő (csak magyarban van és a mordvinban, de ez utóbbiban hátravetett!), régóta vannak a csoportnak eszközei a determinálásra. Ilyen volt pl. a régi magyarnak az a sajátossága, hogy a határozatlan tárgy jelöletlen volt, a -t rag egyben determináló elemként is szolgált. Ugyanez hozta létre a "tárgyas" (szakszóval határozott) ragozást: a "Látok egy embert" ill. a "Látom az embert" kijelentésekben a névelő felesleges, maga a ragozás ellátja ezt a szerepet. A magyarban a névelő tehát felfogható ennek a tendenciának a kiteljesedéseként: azaz már nemcsak a tárgyhatározóra korlátozódik ez a lehetőség. A megvalósulás konkrét módjára természetesen hatott elsősorban a német minta, miként az sem tagadható, hogy azok a szláv nyelvek használnak csak artikulust, amelyek más névelőt használó nyelvekkel érintkeznek. Így hátravetett határozott névelő van a balkáni nyelvi téség tagját képző bulgárban, és macedónban, hátravetett artikulus van még egyes északorosz nyelvjárokban (skandináv, és esetleg mordvin hatásra), előrevetett van a némettel érintkező szlovén, szorb és pomorán dialektusokban.

Azonban a szláv nyelvektől sem ismeretlen a determinálás. Akik még tanultak oroszt, azoknak ismerős lehet, hogy a mellékneveknek van ún. rövid és hosszú alakjuk: "Ja gólogyen" 'Éhes vagyok', ill. golódnüj cselovék 'éhes ember'.
Bár ma már a szláv nyelvek ezek használatában nem egységesek, a hosszú alak eredetileg egy mutató névmással több, ami megfelel egy hátravetett névelőnek. Ennek megfelelően a hosszú melléknevet a régi szlávban akkor használták, ha a jelölt dolog határozott volt. Ezt a sajátosságot a szláv nyelvek közül a szerb-horvát őrizte meg (ott éppen határozatlan ill. határozott melléknévnek hívják): velik stan 'egy nagy lakás' ~ veliki stan 'a nagy lakás'.
Minthogy ez a balti-szláv párhuzamok egyike, ugyanilyen szerkezet van a balti nyelvekben is, és a szerb-horváthoz hasonlóan még mindig a determináltság kifejezésére használják. A litván példámmal azt fogom bemutatni, hogy a határozottság nem feltétlenül jelenti a magyar nyelv szokása szerinti határozottságot, vö. határozatlan Man patinka balta skarelé 'Nekem tetszik a fehér kendő' ~ határozott Man patinka baltoji skarelé 'Nekem tetszik az a fehér kendő'. Az első példában a magyar a határozott névelővel tkp. határozatlanságot fejez ki! Ugyanis a magyarban a határozott névelő nem csak determinálásra, hanem általánosításra is használatos.

Afrikai példákat kértél: A ragozó szudáni nyelvekben (pl. hausza) nincs határozott névelő, csak a mande csoportban, amelyet egyesek külön nyelvcsaládnak tekintenek. Itt nem névelő van, hanem a névszói ragok jelzik a határozottságot (emellett a zenei hangsúly is változhat, ill a tőmássalhangzó zöngésedhet vagy nazalizálódhat): pl. mande folo 'nap (időszak)' : foloi 'a nap' - folonga 'napok' : folosia 'a napok', kpelle taa 'város' : daai 'a város', loo 'gyerek' : ndooi 'a gyerek'.
Az elszigetelő kva nyelvekben nincs artikulus, de egy hasonló eszköz létezik. A határozatlan szavak többes számát nem jelölik, határozott élettelen szavak plurálisát viszont mutató névmással képzik, pl. joruba igi 'fa, fák', wonyi 'ez' : igi wonyi 'a fák, ez a fa'. (Tehát nincs határozott egyes számú főnév, miként a mutató návmással jelölt és határozott szavak közt sincs különbség.)
Nem ismerik a határozott-határozatlan szembeállást a zande, mangbetu, nilota, szemi-bantu, bantu és koiszan nyelvek sem.
Idetartozik a sémi-hámi, avagy afroázsiai nyelvek többsége is. Ezek közül közismert, hogy a sémi ágban van előtrevetett határozott névelő. A nem afrikai elterjedésű nyelvek közül az arabban az alakja -l, amely előtt nyelvjárásonként különböző hangszínű ejtéskönnyítő előtétmagánhanzó jelenik meg, ha kell. E nyelvben használata igen elterjedt, szinte azt kell szabályozni, hogy mikor hagyható el. A héberben (bár ez sem afrikai) a határozott artikulus alakja ha (há, he variánsokkal). A csoporthoz tartozó ténylegesen afrikai nyelvek közül a külön ágat képviselő berberre van adatom: itt minden névszónak elválaszthatatlan része a nemtől és számtól függő alakú határozott névelő, sőt a határozatlan névelő is ehhez járul! Vö. ("ch" = a német "ch") a-fruch 'a fiú' : jan-a-fruch 'egy fiú' : i-fruch-an 'a fiúk', ta-fruch-t 'a lány' : jat-ta-fruch-t 'egy lány' : ti-fruch-in 'a lányok'. (A nyelvcsalád többi nyelve nem ismeri a határozatlan névelőt.) A csoport többbi nyelvében (afrikai sémi, kúsita, csádi, egyiptomi) nincs tudomásom artikulusról, vagy műveletlen vagyok.

Még egy specialitást ismertetnék, de ezt Európából. A baszkban ugyanis a névelő majdnem olyan szerves része a szónak, mint a berberben. Az -a hátrevetett artikulust szinte kizárólag csak akkor lehet elhagyni, ha tulajdonnévről van szó, vagy egy köznév számnévvel együtt áll (beleértve a bat 'egy' számnevet). A baszkban tehát az artikulus egyszerre fejez ki határozottságot és határozatlanságot (ennek ellenére a névelős formát szokták határozott alaknak nevezni). Egyes baszk nyelvjárásokban többes számban az artikulusnak van egy második, -o hangalakú formája: ez képzi a ún. közelre mutató többes számot. Ez nem ismeretlen másutt sem: a macedónban a (nemtől, számtól függő) határozott névelőnek három sorozata van: a közelre mutató -ov/va/vo, a semleges -ot/ta/to, és a távolra mutató -on/na/no.

Talán már kiderült, hogy nem minden minden határozott névelővel rendelkező nyelvben van határozatlan névelő. Ilyenek pl. a sémi-hámi nyelvek, a szlávok, a kelták. A határozatlan névelő szinte kizárólag az 'egy' számnévből alakul ki. Az univerzáléként kijelenthető, hogy ha egy nyelvben van határozatlan névelő, akkor lennie kell határozottnak is.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!