Keresés

Részletes keresés

BlackStar Creative Commons License 2002-09-04 04:49:24 246
Ezt mondtam én is a Paradis eLost-ra. Nekem a végefelé már kezdett túl sok lenni ez a DM hatás! :)
Engem nem zavar, ezek inkább csak színeznek, mint majmolnak, azaz ha valakit megihlet a DM, és szerint alakítja a saját stílusát, az oké.
A hozzászólás:
DarkSide Creative Commons License 2002-09-03 12:14:42 236
Ezt mondtam én is a Paradis eLost-ra. Nekem a végefelé már kezdett túl sok lenni ez a DM hatás! :)

Nekem pedig a Scream Bloody Gore! :P

A My Kantale kicsivel közelebb áll a rockzenéhez az Amorphison belül, de jól beszélsz! :)

NA majd jól utánnanézek és belehallgatok! :)

Előzmény:
BlackStar Creative Commons License 2002-09-03 06:44:41 221
Ha egyszer lehetőséged nyílik rá, hallgas meg egy Therion számot. Nagyon dúrva death metallal kezdték a karrierjüket, s folyamatosan jutottak el addig a szintig, hogy az elmúlt években úgy írja az úriember a zenéit, hogy egyszerre készíti el a szólamokat a nagy kórusra, a szinfónikus zenekarra és a rockzenekarra.
A szoftosodás jellemző azért a Paradise Lost-ra is, hallgasd meg egymás után az Icon--t, vagy a Lost Paradise-t, és után a Draconian Times-t, és mondogassad, hogy 'de igen, ugyanazok' :)))
Függetlenül attól, hogy milyen műfaj, nagyon jók ám benne :)) A One Second-nak meg van némi átfutó DM-es hatása, de ez manapság kortünet :))

Vagy ott a Nightwish, aho legy operaénekes nő énekel - szerintem - gyönyörű áriákat a kemény rock zenére.
Jól beszélsz! :))
Szerintem az Angels fall first nekem volt meg először itthon, bi bi bí! :))))

Hozzád az elektróinuks zene áll közelebb, ezekre jó példa a Tiamat, a Paradise Lost, az Amorphis.
Amorphis! az Amorphis megarulez!!! Szerintem próbálkozzon először a Shininggal, a The Way-jel, vagy a My Kantelével... Atomkirá'!

Ők egyre több elektrónikus eszközt vonnak be a zenéjükbe, dominál még a rock, de egyre több a szinti és a sampler. Szóval azt hiszem a zenei rasszizmus egyáltalán nem azokra jellemző, akik rockzenét hallgatnak!
Azért erre a női hang + rokk illetve rokk + szinti/szemplör dolgot összevonnám, és azt mondanám, hogy Theatre of Tragedy, az egyik legnagyobb kedvencem. Keress rá, elég változatos stílusaik voltak, két-két albumjuk között alig van összefüggés. A sötétebb, brutális korai korszakaik közül (érdemes ezzel is foglalkozni, az egyik - ... nem jut eszembe... - számuk egészen véletlenül egy magyar népdal (télleg! ugye szeretitek a Muzsikást?), amit valszeg az énekes figura ötölhetett ki, akinek igazi ősnorvég neve van, Raymond L. Rohonyinak híjják...), (most visszakavargok az agyonbővített körmondataimból :)) ), szóval a korábbi lemezeiken borongósabb, (de szintén zseniális) zenéket találsz, ajánlhatom például a Velvet Darkness They Fear albumról a brutálisan szép On whom the moon doth shine nótát. A következő albumuk már sokkal szoftosabb, az Aégisen ugyanis megjelenik a Depeche Mode (itt is, mint a világegyetem összes területén :)) ), itt van több üresjárat is, de a Lorelei nagyon ütős, az Aoede--t, vagy a Bacchantét szintén ajánlhatom. Ezekre érdemes rákeresni a neten, mongyuk audiogalaxyn vagy winmx-en (tudod, 24 óra elteltével meg kell venned boltban :))) )
Még újabb, még DM-esebb, és még érdekesebb hangzás a Musique album, amiről az egészet ajánlhatom. Megpróbálod? :))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!