|
|
 |
DarkSide
2002-09-03 12:14:42
|
236
|
Ezt mondtam én is a Paradis eLost-ra. Nekem a végefelé már kezdett túl sok lenni ez a DM hatás! :)
Nekem pedig a Scream Bloody Gore! :P
A My Kantale kicsivel közelebb áll a rockzenéhez az Amorphison belül, de jól beszélsz! :)
NA majd jól utánnanézek és belehallgatok! :) |
|
A hozzászólás:
 |
BlackStar
2002-09-03 06:44:41
|
221
|
Ha egyszer lehetőséged nyílik rá, hallgas meg egy Therion számot. Nagyon dúrva death metallal kezdték a karrierjüket, s folyamatosan jutottak el addig a szintig, hogy az elmúlt években úgy írja az úriember a zenéit, hogy egyszerre készíti el a szólamokat a nagy kórusra, a szinfónikus zenekarra és a rockzenekarra.
A szoftosodás jellemző azért a Paradise Lost-ra is, hallgasd meg egymás után az Icon--t, vagy a Lost Paradise-t, és után a Draconian Times-t, és mondogassad, hogy 'de igen, ugyanazok' :)))
Függetlenül attól, hogy milyen műfaj, nagyon jók ám benne :)) A One Second-nak meg van némi átfutó DM-es hatása, de ez manapság kortünet :))
Vagy ott a Nightwish, aho legy operaénekes nő énekel - szerintem - gyönyörű áriákat a kemény rock zenére.
Jól beszélsz! :))
Szerintem az Angels fall first nekem volt meg először itthon, bi bi bí! :))))
Hozzád az elektróinuks zene áll közelebb, ezekre jó példa a Tiamat, a Paradise Lost, az Amorphis.
Amorphis! az Amorphis megarulez!!! Szerintem próbálkozzon először a Shininggal, a The Way-jel, vagy a My Kantelével... Atomkirá'!
Ők egyre több elektrónikus eszközt vonnak be a zenéjükbe, dominál még a rock, de egyre több a szinti és a sampler. Szóval azt hiszem a zenei rasszizmus egyáltalán nem azokra jellemző, akik rockzenét hallgatnak!
Azért erre a női hang + rokk illetve rokk + szinti/szemplör dolgot összevonnám, és azt mondanám, hogy Theatre of Tragedy, az egyik legnagyobb kedvencem. Keress rá, elég változatos stílusaik voltak, két-két albumjuk között alig van összefüggés. A sötétebb, brutális korai korszakaik közül (érdemes ezzel is foglalkozni, az egyik - ... nem jut eszembe... - számuk egészen véletlenül egy magyar népdal (télleg! ugye szeretitek a Muzsikást?), amit valszeg az énekes figura ötölhetett ki, akinek igazi ősnorvég neve van, Raymond L. Rohonyinak híjják...), (most visszakavargok az agyonbővített körmondataimból :)) ), szóval a korábbi lemezeiken borongósabb, (de szintén zseniális) zenéket találsz, ajánlhatom például a Velvet Darkness They Fear albumról a brutálisan szép On whom the moon doth shine nótát. A következő albumuk már sokkal szoftosabb, az Aégisen ugyanis megjelenik a Depeche Mode (itt is, mint a világegyetem összes területén :)) ), itt van több üresjárat is, de a Lorelei nagyon ütős, az Aoede--t, vagy a Bacchantét szintén ajánlhatom. Ezekre érdemes rákeresni a neten, mongyuk audiogalaxyn vagy winmx-en (tudod, 24 óra elteltével meg kell venned boltban :))) )
Még újabb, még DM-esebb, és még érdekesebb hangzás a Musique album, amiről az egészet ajánlhatom. Megpróbálod? :)) |
|
Előzmény:
 |
DarkSide
2002-08-30 09:15:06
|
191
|
"Újra, és újra megpróbálom elérni azoknál, akiknek ez a véleményük, hogy próbálják a létét megemészteni... elvétve sikerül. Most divatos fogalmat belekeverve ez zenei rasszizmus! :o)"
Engem nem érdekel, ki milyen zenét hallgat. De! Ne kezeljük már valami isteni csodaként ezeket! Még nem tettek le semmi maradandót az asztalra(az, hogy tíz éve ezt csinálja és csak egy szűk réteg ismeri, semmi. Majd ha az egész világon mindenki elismeri egy-két produkcióját, akkor igen).
Nézzük Joe Cockert. Nekem nagy kedvencem Wood stock-i idei zenéitől kezdve a mai napig. Ő megcsináltaezt. Vagy ott van David Bowie. Ő is meg tudta tenni(pedig hogy utálták, amikor egy tényleg nagy áttörést hozott a zenei palettán többedmagával a '70-es évek Angliájában/a punk megjelenésével/).
És én fordítva látom. A rockzene létét a mai nepig nem tudták megemészteni, ha lehet, mellőzik mindenhonnan.
A zenei rasszizmust teljes mértékben elutasítom! És ha ismernéd a köreimet, Te is rájönnél, hogy nem az az üdvözítő. Amit Te csinálsz, hogy azt mondod, legyen ha kell az igényteleneknek. A legtöbb rocker napi szinten hallgat nem rock zenét saját akaratából, nem kevesen a teljesen elektrónikus zene felé is nyitottak(DM, BB), de a legtöbbünk a szinfónikus, klasszikus zenét szereti. A régieket csak tisztán, nem megszentségtelenítve, rákeverve a mai vackokat, az újakat pedig eleve így hangszerelve. Ha egyszer lehetőséged nyílik rá, hallgas meg egy Therion számot. Nagyon dúrva death metallal kezdték a karrierjüket, s folyamatosan jutottak el addig a szintig, hogy az elmúlt években úgy írja az úriember a zenéit, hogy egyszerre készíti el a szólamokat a nagy kórusra, a szinfónikus zenekarra és a rockzenekarra. Nem rátesz részeket, hanem egymást egészítik ki. Vagy ott a Nightwish, aho legy operaénekes nő énekel - szerintem - gyönyörű áriákat a kemény rock zenére. Hozzád az elektróinuks zene áll közelebb, ezekre jó példa a Tiamat, a Paradise Lost, az Amorphis. Ők egyre több elektrónikus eszközt vonnak be a zenéjükbe, dominál még a rock, de egyre több a szinti és a sampler. Szóval azt hiszem a zenei rasszizmus egyáltalán nem azokra jellemző, akik rockzenét hallgatnak! |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|