Kedves Testaccio Rabja!
> az angol nyelvterületen éppúgy nem latinul beszélnek, mint MAgyarországon (...) Na, így sem elég furcsa?
Koránt sincs rejtély: a humanizmus korában egészen közönséges volt a névlatinosítás, pl. Janus Pannonius < Csezmicei János, Melius < Juhász Péter, Sylvester János (bár az ő eredeti nevét nem ismerjük, talán Erdődi vagy Erdősi volt, de lehet, hogy "csak" a Szilveszter személynév áll mögötte).
Ezek közül egyesek rögzülhettek is, vö. Méliusz Péter erdélyi költő-író (1909-1995). Az erdélyi szászoknál pl. elég gyakori volt a névlatinosítás többnyire birtokos esetű alakban (mintha a filius 'fia' szó állna mellette): Schmidt / Kovács > Fabri ~ Fábry (vö. l. faber 'kézműves'), Miller / Molnár > Molitorisz ~ Molitórisz (vö. k.l. molitor 'molnár; tervező, felépítő'), Soltész / Schultheis / Schulz(e) > Sculteti ~ Skultéty (vö. k.l. scultetus 'falusi bíró; kihallgató'). A szépirodalomból is ismert Fabricius ~ Fabritius családnév ráadásul kétszeres latinosítás eredménye, mivel a Fabri nevet gyúrták tovább a régi római nemzetségnévvé.
És ezek a napjainkban is keletkeznek, ld. az Ignotust, amely Veigelsberg Hugó hírlapíró-költő (1869-1949) írói álneve volt, de fia, Ignotus Pál író-szerkesztő (1901-1978) már rendes vezetéknévként viselte (vö. l. ignotus 'ismeretlen, idegen; tudatlan').
A klasszicizáló latinosítás az angolok körében sem volt ismeretlen, vö. Morus Tamás < Thomas More. Így a Pontifex családnév is ilyen eredetre mehet vissza vsz. egy korábbi Pontiff, esetleg Bishop vagy Pope névből. |