Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2002-09-02 18:52:52 107
Nekem nagyon sok minden visszatetszik ebben a hozzászólásodban:
írod - "a nyelvészet végérvényesen lemondott az aktív nyelvformálásról". Elárulnád, mikor vállalta fel a nyelévészet az aktív nyelvformálás feladatát? Vegyük pl. Gombocz Zoltán és Kosztolányi Dezső levelezését, amelyből inkább az jön ki, hogy a nyelvész megfigyel és leír, de nem minősít és nem kutat. A nyelvformálás nem a nyelvész, hanem a nyelvművelő feladata. A szociolingvisztikának van egy nem teljesen kiforrott irányzata, a nyelvtervezés, nyelvpolitika, de ez sem irányul voluntarista beavatkozásokra.

Írod: "a nyelv(-tan)tanulás alapvetően az olvasás által történik" - ezt a megjegyzésed nem értem, azt sem, miért van ebben a szövegkörnyezetben. Amúgy nem igaz. Milyen nyelvtanra gondolsz? Idegen nyelvűre, vagy anyanyelvűre?

A szocializmus kulturális törekvéseinek és eredményeinek tekintetében elfogultnak érezlek. Magyarországon a "szocializmus" éveiben sokkal nagyobb volt a rangja a kultúrának. Értékes könyvek jelentek meg százezres példányszámban, hogy másra ne utaljak, pl. a régi, 3 Ft-os Olcsó könyvtárban (Rabelais vécépapíron).

A nyelvészet fejhajtása nem aktuálpolitikai irányzatok előtt történik. Inkább a nyelvművelés az, amely aktuálpolitikai célokat szolgál. Az utóbbi ötven éb nyelvészeti törekvéseiről és tevékenységedről való értékelésed igazságtalan és tudatlanságra vall. Na mindegy, előítéletek ellen nehéz érvelni.

Kis Ádám

Előzmény:
iscream Creative Commons License 2002-09-02 12:50:41 105
Ha jól értem a fölkentek :) álláspontját, akkor a nyelvészet végérvényesen lemondott az aktív nyelvformálásról, s megfigyelőként "szentesíti" a köznyelvbe beépült, s állandósultnak tekinthető formákat. Legföljebb megpróbálja megmagyarázni a bizonyítványát. Mármint a gyakorlatét.

Ha megjegyzése igaz (márpedig valószínúleg az), akkor a nyelv(-tan)tanulás alapvetően az olvasás által történik. Ennek kiszorulása a szabadidős illetve munkahelyi tevékenységek sorából szomorú jövő árnyékát vetíti előre nyelvünk fejlődése számára.

Manapság a klasszikus műveltség és kultúra gyakorlatilag szubkultúrává vált. Nincs vezető és iránymutató szerepe a műveltségnek, a közéletben jól teszi a művelt ember, ha elrejti tudását. A szocializmus demokratizálni akarta a kultúrát, s mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Amit elért az az, hogy a tömegek -- nem kérvén a klasszikus, számukra emészthetetlen kultúrából -- saját gagyi-holmijukat emelik a "hivatalos kultúra" szintjére (ez dől a csapból is), és mint demokratikus többség gúnyolják a megvetett (mert számukra elérhetetlennek tűnő) múveltség fölbukkanó jeleit.

Ha a nyelvészet fejet hajt eme (kétségtelenül alapvetően politikai) fejlődési irány előtt, akkor szép lassan meg fogja kérdőjelezni saját létjogosultságát, s valóban nem marad más mint hobby, úri passzió. S a "nép, az istenadta nép" egy napon majd meg fogja kérdezni: mire tartjuk a sok naplopót (és burzsoát)? És nagyon nehéz lesz erre válaszolni. Azt hiszem nem lenne szabad elfelejteni, hogy az utóbbi ötven évtől eltekintve a nép(-nyelv) igyekezett tartatni magát a mőveltebb rétegek beszédéhez, átvette annak mintáit és a fordított irányról (kellő fésülés után) a /szintén művelt/ írók, s költők, esetleg nyelvészek gondoskodtak.

A "suksükkel" meg úgy vagyok, mint Ionesco "Orrszarvú" c. novellájának hőse az orrszarvúvá változással.

Én még néha színes tintákkal álmodom. S nem makkal.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!