Keresés

Részletes keresés

DarkSide Creative Commons License 2002-08-30 09:23:26 193
"Ha a ritmust nézed, a rock zenében is az alap a legtöbbször ugynaz, igaz, ott kevésbé hangsúlyos hangszer a dob..."

Majdnem így van. A rock zenében nagyon fontos szerepe van adobnak. Pont annyira, mint bármelyik másik hangszernek(az énekes torka is hangszer). Nincsen alá-fölé rendeltségi viszony. Egyik sem tud létezni a másik nélkül. Míg az elektrónikus vackokban, ha leveszem ezt-azt, akkor ez egy remix és milyen frankó.

A ritmusok igen szigorúan szabottak. De a ritmus képek egyáltalán nem. Viszont nem hallottam még olyan mai ricsajt, amelyikben volt 2 ütemváltásnál(az, hogy megduplázzák a lábdobot, nem számít annak az egyyszeerűség kedvéért csak a pergőt nézzük, az szabja meg a ritmust) több. S ezek már a legjobb esetek. Míg egy átlagos rockznében min.2 van. De lényegtelen. És ehhez kell zenei képzettség.

DarkSide Creative Commons License 2002-08-30 09:15:06 191
"Újra, és újra megpróbálom elérni azoknál, akiknek ez a véleményük, hogy próbálják a létét megemészteni... elvétve sikerül. Most divatos fogalmat belekeverve ez zenei rasszizmus! :o)"

Engem nem érdekel, ki milyen zenét hallgat. De! Ne kezeljük már valami isteni csodaként ezeket! Még nem tettek le semmi maradandót az asztalra(az, hogy tíz éve ezt csinálja és csak egy szűk réteg ismeri, semmi. Majd ha az egész világon mindenki elismeri egy-két produkcióját, akkor igen).
Nézzük Joe Cockert. Nekem nagy kedvencem Wood stock-i idei zenéitől kezdve a mai napig. Ő megcsináltaezt. Vagy ott van David Bowie. Ő is meg tudta tenni(pedig hogy utálták, amikor egy tényleg nagy áttörést hozott a zenei palettán többedmagával a '70-es évek Angliájában/a punk megjelenésével/).

És én fordítva látom. A rockzene létét a mai nepig nem tudták megemészteni, ha lehet, mellőzik mindenhonnan.
A zenei rasszizmust teljes mértékben elutasítom! És ha ismernéd a köreimet, Te is rájönnél, hogy nem az az üdvözítő. Amit Te csinálsz, hogy azt mondod, legyen ha kell az igényteleneknek. A legtöbb rocker napi szinten hallgat nem rock zenét saját akaratából, nem kevesen a teljesen elektrónikus zene felé is nyitottak(DM, BB), de a legtöbbünk a szinfónikus, klasszikus zenét szereti. A régieket csak tisztán, nem megszentségtelenítve, rákeverve a mai vackokat, az újakat pedig eleve így hangszerelve. Ha egyszer lehetőséged nyílik rá, hallgas meg egy Therion számot. Nagyon dúrva death metallal kezdték a karrierjüket, s folyamatosan jutottak el addig a szintig, hogy az elmúlt években úgy írja az úriember a zenéit, hogy egyszerre készíti el a szólamokat a nagy kórusra, a szinfónikus zenekarra és a rockzenekarra. Nem rátesz részeket, hanem egymást egészítik ki. Vagy ott a Nightwish, aho legy operaénekes nő énekel - szerintem - gyönyörű áriákat a kemény rock zenére. Hozzád az elektróinuks zene áll közelebb, ezekre jó példa a Tiamat, a Paradise Lost, az Amorphis. Ők egyre több elektrónikus eszközt vonnak be a zenéjükbe, dominál még a rock, de egyre több a szinti és a sampler. Szóval azt hiszem a zenei rasszizmus egyáltalán nem azokra jellemző, akik rockzenét hallgatnak!

Detonátor Creative Commons License 2002-08-30 00:54:45 187
"A töm-te-tö-töm-te jellemzi a legtöbb ilyen zenét, még a Dire Straits-ét is."

Ezt talán nem kéne. Mark Knopfler gitárjátékát nem lehet csak úgy "letöm-te-tö-töm-tezni" ;-)

A hozzászólás:
minimal Creative Commons License 2002-08-29 18:01:31 180
Nem azért megismételhetetlen. Jómagam soha nem használtam partyn drogokat, és nagyon élveztem. Itthon sajnos rossz a helyzet, valamilyen formában megértem, miért gondolkodsz így. Teli van kokszos kopasszal, szar a hangtechnika, és dől rólad a víz a forróságtól. Így tényleg csak speedezve jó. Ezzel ellentétben voltam már nagyon jó kis Klubban Münchenben, ahol kultúrált volt a társaság.

Ha a ritmust nézed, a rock zenében is az alap a legtöbbször ugynaz, igaz, ott kevésbé hangsúlyos hangszer a dob. A töm-te-tö-töm-te jellemzi a legtöbb ilyen zenét, még a Dire Straits-ét is.

Örülök, hogy te nem a hangszerelés miatt veted el a zenét, és hozzáteszed: "Az a techno zene, amit én ismerek".

Ha gondolod, mp3 formátumban el tudok majd küldeni elektronikus zenét - ami nem techno.

Igazából megértem, hogy ha valaki a jellege miatt nem fogadja el a technot. A techno egyik jellemzője a monotonitás, amit én szeretek benne. Ettől függetlenül Mr. Hawtin cd-jén több mint 30 különféle szám pörög le. Csak relatíve monoton.

He elolvastad az első hozzászólásomat, ÉN senkit se próbáltam bealázni, mert rockot hallgat. ITT a többség azt szereti, és én mások ízlését tiszteletben tartom.

Észrevettem viszont, hogy a rockot szeretők sajátja, más, innovatív hangzásokat szapulni (tisztelet a kivételnek). Elfelejtették, hogy annak idején ez az ő zenéjükkel is így volt. A szüleik ugyanezt mondták:"ez nem zene". Az lett. És lettek halhatatlan rockzenészek, és örökzöld "slágerek".

Újra, és újra megpróbálom elérni azoknál, akiknek ez a véleményük, hogy próbálják a létét megemészteni... elvétve sikerül. Most divatos fogalmat belekeverve ez zenei rasszizmus! :o)

Én ugyanolyan élvezettel hallgatom az 5 évvel ezelött vett zenéket, mint annak idején. Számomra könnyen felismerhető egy hangzás. Számomra már most léteznek örökzöldek, amiket rongyosra hallgatva sem unok meg.
Számomra ez érték, és abszolút mércén mérve is az.

Csak ennyit akartam...

Előzmény:
Aszpirin Creative Commons License 2002-08-29 17:36:55 178
DarkSide, meglehetősen egyetértek veled.

Az a techno zene, amit én ismerek, nagyon repetitív, a végtelenségig ismételgeti ugyanazt a 2-2, maximum 6 hangos dallamot, mindenféle effekteket belekeverve. Dög unalom, de arra biztos jó, hogy a speedtől meglazult izületű népek jókat rángatózzanak rá egy dizsiben. És minél jobban tud hangulatot teremteni, annál híresebb a DJ. Hogy miért megismételhetetlen? azért mert jórészt iomprovizáció, amit rögtön elfelejt az előadó, vagy megjegyzi, de legközelebb biztosan nem ugyanúgy adja elő, mert nem tudja. Tehát ahogy esik úgy cuppan.

Én viszont vigyáznék a "műzene" fogalmával. Vannak "műzenészek" - Vangelis, Jarre, Tangerine Dream, Tomita, vagy éppen a techno egyik nagyatyja, a Kraftwerk - akik igenis maradandót alkottak szvsz. Hogy hola határ a maradandó, valódi, és az értéktelen "mű" között, azt nagyon nehéz lenne megfogalmazni. Az idő viszont dönt a kérdésben. Vivaldi olyant alkotott, amit négyszáz év múltán is játszanak és szívesen hallgatnak az emberek. Bach, Beethoven, stb dettó. Dizzy Gillespie még ötven év távlatából is élvezhető. Yes, Pink Floyd, stb harminc év után is. Közben volt egy csomó olyan, akit egy-két év alatt elfelejtettek. Manapság is nagyon sok olyan van. Ezek a divatzenészek. Egy-két évig mennek, öt év után a kutya sem emlékszik rájuk.
Hogy a híres lemezlovasok mely kategóriába kerülnek, azt majd eldönti az idő. Én csak saccolni tudok, hogy a feledősbe. Viszont Vangelis biztosan 100 év múlva is ismert lesz - effelől semmi kétségem - feltéve ha létezik még akkor emberiség. Pedig Vangelis is műzene.

Szerintem sem a hangszer a lényeg. Az igazság nem itt van. Hanem valahol odaát :)))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!