Keresés

Részletes keresés

DarkSide Creative Commons License 2002-08-30 08:53:41 190
Várjunk egy pillanatot!
Én egy percig sem ócsároltam név szerint senkit! Csak leírtam a véleményemet. Viszont a nagy elődöket elismerem. Nekem is tetszenek Vangelis zenéi, a Kraftwerk számai sem idegenek tőlem, Jan művit is szivesen meghallgatom. Ezek már a megszületésük pillanatában is nagy műveknek számítottak. De ezek a mai izék, hát nem tudom, nm igazán lehet őket a művészinek titulálni szerintem. Ha megnézed, kiemelkedőt ma is csak a régi nagyok alkotnak, s van millió tiszavirág életű előadó,aki azt hiszi letett valamit az asztalra, pedig...

Azt azért ne felejtsük el, hogy a régi nagyok azért használnak elektormos hangszereket, de egyiküket sem láttam még egy lemezjátszóval operálni. S a számítógét csak segítség számukra, nem pedig hanszer. És ez lényeges különbség szerintem.

Detonátor Creative Commons License 2002-08-30 00:44:31 185
"Én viszont vigyáznék a "műzene" fogalmával. Vannak "műzenészek" - Vangelis, Jarre, Tangerine Dream, Tomita, vagy éppen a techno egyik nagyatyja, a Kraftwerk - akik igenis maradandót alkottak szvsz. Hogy hola határ a maradandó, valódi, és az értéktelen "mű" között, azt nagyon nehéz lenne megfogalmazni. Az idő viszont dönt a kérdésben. Vivaldi olyant alkotott, amit négyszáz év múltán is játszanak és szívesen hallgatnak az emberek. Bach, Beethoven, stb dettó. Dizzy Gillespie még ötven év távlatából is élvezhető. Yes, Pink Floyd, stb harminc év után is. Közben volt egy csomó olyan, akit egy-két év alatt elfelejtettek. Manapság is nagyon sok olyan van. Ezek a divatzenészek. Egy-két évig mennek, öt év után a kutya sem emlékszik rájuk.
Hogy a híres lemezlovasok mely kategóriába kerülnek, azt majd eldönti az idő. Én csak saccolni tudok, hogy a feledősbe. Viszont Vangelis biztosan 100 év múlva is ismert lesz - effelől semmi kétségem - feltéve ha létezik még akkor emberiség. Pedig Vangelis is műzene."

Ha már komolyzenénél tartunk. Orff Carmina Burana-ja meg smafu? :)
A többi meg olyan, mintha én mondtam volna. (Nyal-nyal) :)

Ha már így Vangelist meg a Kraftwerket szóba hoztad, tényleg nem a hangszer a lényeg. A "gépzenéből" is ki lehet hozni egy "The Model"-t (Kraftwerk), és Mike Oldfield-ről még nem is beszéltünk, ;-) meg egy kozso féle moslékot is.

Iron Maiden CD lesz szombatra? ;-) Én akkor is szertnék találkozni veled, ha a többiek nem jönnek. :)))

minimal Creative Commons License 2002-08-29 18:01:31 180
Nem azért megismételhetetlen. Jómagam soha nem használtam partyn drogokat, és nagyon élveztem. Itthon sajnos rossz a helyzet, valamilyen formában megértem, miért gondolkodsz így. Teli van kokszos kopasszal, szar a hangtechnika, és dől rólad a víz a forróságtól. Így tényleg csak speedezve jó. Ezzel ellentétben voltam már nagyon jó kis Klubban Münchenben, ahol kultúrált volt a társaság.

Ha a ritmust nézed, a rock zenében is az alap a legtöbbször ugynaz, igaz, ott kevésbé hangsúlyos hangszer a dob. A töm-te-tö-töm-te jellemzi a legtöbb ilyen zenét, még a Dire Straits-ét is.

Örülök, hogy te nem a hangszerelés miatt veted el a zenét, és hozzáteszed: "Az a techno zene, amit én ismerek".

Ha gondolod, mp3 formátumban el tudok majd küldeni elektronikus zenét - ami nem techno.

Igazából megértem, hogy ha valaki a jellege miatt nem fogadja el a technot. A techno egyik jellemzője a monotonitás, amit én szeretek benne. Ettől függetlenül Mr. Hawtin cd-jén több mint 30 különféle szám pörög le. Csak relatíve monoton.

He elolvastad az első hozzászólásomat, ÉN senkit se próbáltam bealázni, mert rockot hallgat. ITT a többség azt szereti, és én mások ízlését tiszteletben tartom.

Észrevettem viszont, hogy a rockot szeretők sajátja, más, innovatív hangzásokat szapulni (tisztelet a kivételnek). Elfelejtették, hogy annak idején ez az ő zenéjükkel is így volt. A szüleik ugyanezt mondták:"ez nem zene". Az lett. És lettek halhatatlan rockzenészek, és örökzöld "slágerek".

Újra, és újra megpróbálom elérni azoknál, akiknek ez a véleményük, hogy próbálják a létét megemészteni... elvétve sikerül. Most divatos fogalmat belekeverve ez zenei rasszizmus! :o)

Én ugyanolyan élvezettel hallgatom az 5 évvel ezelött vett zenéket, mint annak idején. Számomra könnyen felismerhető egy hangzás. Számomra már most léteznek örökzöldek, amiket rongyosra hallgatva sem unok meg.
Számomra ez érték, és abszolút mércén mérve is az.

Csak ennyit akartam...

A hozzászólás:
Aszpirin Creative Commons License 2002-08-29 17:36:55 178
DarkSide, meglehetősen egyetértek veled.

Az a techno zene, amit én ismerek, nagyon repetitív, a végtelenségig ismételgeti ugyanazt a 2-2, maximum 6 hangos dallamot, mindenféle effekteket belekeverve. Dög unalom, de arra biztos jó, hogy a speedtől meglazult izületű népek jókat rángatózzanak rá egy dizsiben. És minél jobban tud hangulatot teremteni, annál híresebb a DJ. Hogy miért megismételhetetlen? azért mert jórészt iomprovizáció, amit rögtön elfelejt az előadó, vagy megjegyzi, de legközelebb biztosan nem ugyanúgy adja elő, mert nem tudja. Tehát ahogy esik úgy cuppan.

Én viszont vigyáznék a "műzene" fogalmával. Vannak "műzenészek" - Vangelis, Jarre, Tangerine Dream, Tomita, vagy éppen a techno egyik nagyatyja, a Kraftwerk - akik igenis maradandót alkottak szvsz. Hogy hola határ a maradandó, valódi, és az értéktelen "mű" között, azt nagyon nehéz lenne megfogalmazni. Az idő viszont dönt a kérdésben. Vivaldi olyant alkotott, amit négyszáz év múltán is játszanak és szívesen hallgatnak az emberek. Bach, Beethoven, stb dettó. Dizzy Gillespie még ötven év távlatából is élvezhető. Yes, Pink Floyd, stb harminc év után is. Közben volt egy csomó olyan, akit egy-két év alatt elfelejtettek. Manapság is nagyon sok olyan van. Ezek a divatzenészek. Egy-két évig mennek, öt év után a kutya sem emlékszik rájuk.
Hogy a híres lemezlovasok mely kategóriába kerülnek, azt majd eldönti az idő. Én csak saccolni tudok, hogy a feledősbe. Viszont Vangelis biztosan 100 év múlva is ismert lesz - effelől semmi kétségem - feltéve ha létezik még akkor emberiség. Pedig Vangelis is műzene.

Szerintem sem a hangszer a lényeg. Az igazság nem itt van. Hanem valahol odaát :)))

Előzmény:
DarkSide Creative Commons License 2002-08-29 17:10:52 175
:)
Kicsit mintha konzervatívabbnak néznél(olvasnál), mint amilyen vagyok! :) Soha nem voltam ellensége az elektrónikus hangzásoknak. De ha csak samplerek és lemezjátszók szólnak, azok számomra(és még nagyon sokakéra) soha nem fognak zenét produkálni.
Nem vagyok túl vén, s egy rock zenekarban gitározom. S én is használok dögivel effekteket. :)

De miért hasonlítasz egy über lemezlovast egy mezei gitároshoz? Legyen mondjuk Satriani és akkor már van értelme a non plus ultra kifejezésnek. :)

Az igazi művészek soha nem voltak bezárva a stílusok közé. Az igazi művész stílust teremt. A legkedvesebb ilyen példám Chuck Schuldiner(R.I.P.) és a Death. Ugyan úgy, mint a Dire Straits frontembere egyedül írta az összes szólamot az összes hangszerre, a szöveget is. Ő énekelt és gitározott egyszerre, nem is akármilyen szinten! S nem utolsó sorban egy egész stílust teremtett, ami a zenekar nevét kapta.

Teljesen más elképzeláseink vannak a zeneszerszám fogalmát illetően, soha nem fogunk tudni egyezést találni. Akkor napközben egy fabatkát sem érek, ezt megbeszéltük! :)

Hogy ócska lennék, még elfogadom. Hogy értéktelen, az is elég valószínű. De a szart azt teljes mértékben elutasítom. Csak azért, mert megszóltam azt, amit szeretsz, még lehet, hogy nem vagyok szar Ember!
Egy biztos. Nem szeretem a művirágot, a szilikon melleket, a műagyag étkészletet, a műnőket, s a műanyag zenét sem. Mert ez az én értékrendem szerint az. Ha ezért szar, ócska, értéktelen és igénytelen Ember vagyok, akkor legyen! De a szememben ez a zaj az értéktelen, igénytelen, ócska és szar. Aki hallgatja, az maximum igénytelen! De attól még lehet jó Ember!

Tisztelettel DarkSide

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!