Most vettem csak észre ezt a topikot. Úgyhogy sok mindenhez írok.
Az utcanevek tulajdonnévi része és utcanévi utótagja közti grammatikai viszony feszegetése szerintem elég meddő lenne (mind a birtokos, mind a minőségjelzős viszonyból való fejlődésre van számos példa, ezeket régebben a helyesírás meg is különböztette), úgyhogy nem is szívesen mennék bele.
A földrajzi nevek helyesírása című kiadvány szerint a „gyakoribb utcanévi utótagok” a következő (ha valami eszembe jutott velük kapcsolatban, zárójeles megjegyzésekkel tarkítottam a listát): árok (ez lehet természetföldrajzi köznév is, akkor kötőjellel kapcsolódik), átjáró, dűlő (vö. árok), dűlősor, dűlőút, erdősor (gyakran a tulajdonnév részének érzik, így lesz a hivatalos Felső erdősor helyett Felső erdősor utca), fasor, forduló, gát, határsor, határút, híd, játszótér, kert, körönd, körtér, körút, köz, lejáró, lejtő (vö. árok), lépcső, liget, mélyút, orom, országút, ösvény, park, part, pincesor, rakpart, sétány, sétaút, sor, sugárút, tér, tere, turistaút, udvar, út, útja, utca, üdülőpart. Ez a lista nyilván nagyon részletes (gondolom, azért írták oda, hogy gyakoribb, hogy senki se hiányolhasson semmit). Ehhez képest A Magyar Posta irányítószámjegyzéke alapján Budapesten a következő utótagokból van használatban legalább egy: árok, átjáró, bástya, bástyája, csárda, domb, dűlő, dűlőút, emlékút, erdő, erdősor, fasor, fasora, forduló, gát, határsor, határút, hegy, híd, hídfő, kapu, kioszk, körönd, körtér, körút, körútja, köz, lakótelep, lakótömb, lejtő, lépcső, liget, major, mélyút, ösvény, park, part, puszta, rakpart, rét, sétány, sor, sugárút, sziget, telep, tér, tere, udvar, út, utak, utca, útja, üdülőpart, zsilip. Ugyanezen adatbázisban a nagyobb városok (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged) adatai a következőkkel bővítik a listát: állomás, főtér, kert, kitérő, kút, lépősor, őrház, örs, pályaudvar, piac, tanya, tanyák, tető, újtelep, utcája, völgy.
A Budapest teljes utcanévlexikona című remekmű alapján: az Oktogonnak bizony a hivatalos neve Oktogon, az Oktogon tér csupán hiperkorrekt változat, amelyet a villamosvezetők terjesztenek. Ha már szóbakerült ez a szép utcanév, álljon itt időrendben az összes viselt neve: 19872: Nyolcszög tér, 1920-as évek: Oktogon, 1936: Mussolini tér, 1945: Oktogon, 1950: November 7. tér, 1990: Oktogon. Két vihar is elsodorta, mégis áll. A mia Kodály körönddel is hasonló volt a helyzet: 1890-es évek: Körönd, 1938: Hitler tér, 1945: Körönd, 1971: Kodály körönd (a névadó a Köröndön lakott, ma már nem kaphatna ilyen gyorsan közterületet, mert a Fővárosi Önkormányzat rendelete – a múlt múlandó névadóinak tanulsága nyomán – előírja, hogy közterület csak legalább 25 éve elhunyt személyről nevezhető el; ezek szerint a Népstadion nem tartozik ennek hatálya aló [bocs, hogy idekevertem, de nagyon bosszant az átnevezése, ráadásul már megint a személynévi, tehát névtanilag legértéktelenebb névtípus szaporodott]). A Kalef természetesen csupán szlengnév, Debrecenben hivatalos nevén Péterfia utca és Péterfia dűlő van.
Egy másik fővárosi önkormányzati rendelet nem kötelező érvénnyel, hanem csak ajánlásként előírja, hogy a személynévi utcanevek lehetőleg teljes néviek legyen, így a metróban ma már a hivatalos, teljes nevén mondják be a Deák Ferenc tér és a Kossuth Lajos tér nevét, merthogy az előbbi 1866, az utóbbi . 1927 óta ezt a nevet viseli – hivatalosan. A kék metrón utazó külföldiek pedig biztosan meg vannak győződve arról, hogy a Ferenc valamiféle földrajzi köznév: Deák Ferenc tér, Ferenciek tere, Ferenc körút. E két tér teljes neve először nekem is furcsa volt, mára már megszoktam, de fesztelen társalgásban a rövidebb alakot használom (a Deák Ferenc térből kiinduló Deák Ferenc utca azonban sohasem volt számomra Deák utca), mint ahogy ma is Felszab, Engels tér jön a nyelvemre; a többivel viszont semmi gondom. A Ferenciek tere elnevezés amúgy is elég sok galibát okozott, hiszen a mai Ferenciek tere sem a korábbi Felszabadulás térrel, sem a még korábbi Ferenciek terével nem azonos, hanem mintegy a kettő uniója (egyébként ez volt a rendszerváltás talán utolsó utcanév-változtatása, 1992. április 30-án fejeződött be). A mai Ferenciek tere ugyanis két részből áll a Felszabadulás térből (1953; korábban Apponyi tér [1921], Kígyó tér [1874]) és a Ferenciek teréből. 1991 óta ugyanis újra Ferenciek terének nevezik a Károlyi Mihály (1967; Károlyi utca [1962]; Ferenciek tere [1874]) utca egy részét. Ez idáig még csak történeti hűtlenség. Tetézi viszont még az is, hogy mivel előbb a kisebb terület kapta meg a Ferenciek tere nevet (és nyilván átszámozással járt, hiszen a Károlyi Mihály utca többi része megmaradt), a nagy Ferenciek tere házszámozása nem követte a Felszabadulás térét, azaz a mai Ferenciek tere minden házát átszámozták 1991–92-ben; ez elég nagy gyakorlatiatlanságra is vall, de hát akkoriban keresztény kurzusilag, úgy látszik, túl kellett teljesíteni Horthy mesteren is.
|