|
|
 |
Nancy boy
 2002-08-15 11:39:05
|
74
|
az a jó, hogy aki a "romantikusabb, nyálasabb" vámpírokat kedvelik, és azok, akik a "véresebbeket", azok is találnak maguknak kedvükre valót bőven a könyvek és filmek között is. nekem személy szerint viszont a paródiás vámpír filmek nem tetszettek, főleg a leslie nielsen féle. bár a színész is ellenszenves, de hülyeség volt az egész.
Nb |
|
A hozzászólás:
 |
|
Tytalus
2002-08-14 16:39:08
|
73
|
Én meg éppen azt unom. A romantikát. Miért kellene minden vámpírregénynek romantikusnak lennie? sajnos a legtöbb esetben ez nem romantika, hanem valami romantikusnak tűnő nyálas valami. Persze ha jól meg van írva, akkor tényleg nagyon jó egy ilyen történet. Ha meg van írva jól...
A vámpíroknak van nyers erejük, ha akarják. Nem kell, hogy nekik legyen. elég, ha van egy rakat ghouljuk durva fegyverekkel, és ebből mondjuk 30-40 darab.
Ami meg a Matuzsálemeket illeti, vagy a Nictukukat, egy Vörös Halál szintű veszedelem, ami az egész vámpír és halandó létet veszélyezteti, nyílván nem valami kezdő ifjoncot állítanak rá.
Pl az Inconnu, vagy egyéb nagyhatalmú matuzsálemek nyílván való, hogy ősöreg vámpírokat, azok szövettségeseit küldik ellene. Ez a Jyhad. Ha valaki túl erős, akkor hozzá mért ellenfél kerül elő előbb-utóbb.
Szerintem ezt a könyvet úgy érdemes olvasni, mint egy jó akció regényt, csak éppen a Sötétség Világában:))) |
|
Előzmény:
|
|
lonestar
2002-08-14 12:41:01
|
71
|
Semmi probléma nincs, természetesen lehet olyan regényt írni, mint a Weinbergé:) Csupán nekem nagyon nem tetszett és ennek hangot adtam, mert így gondoltam helyesnek. És nem állítom, hogy nem volt benne intrika, sőt elég sok van benne. De én azt az igazi cselszövést, összeesküvést, diplomáciát, szóval a valódi intrikát hiányoltam belőle és az ezt övező stílusos körítést, a vámpíros hangulatot. Ehelyett tömény seregszemlét, hatalmasabbnál hatalmasabb hatalmasokat és mindennél übertápabb őslényeket kaptam és mintha folyton csak rá akarna licitálni és még és még és még... Szóval egy alap kis pár éves vámpírocska számomra több hangulatot áraszt, minthogy azt olvassam, hányszor tízezer éves és hogyan pofozta fel Káint és milyen alap embernek néz ki mégis, miközben fél kézzel el tudja pusztítani a világot. Igazából teljesen úgy éreztem magam a könyv (mindegy melyik) lvasása közben, mintha egy nagyon kezdő és becsvágyó mesélő még kezdőbb és nagyszájúbb csapatába keveredtem volna, ahol mindenki a másikra licitál, a mesélő meg el akarja pusztítani a partit. Közkeletű kifejezéssel élve: Vérpistikéék közé. Szóval ilyen kontárságnak éreztem a dolgot, bár nagyon tetszettek a régi mítoszok a Niktokukról (jól íriom?) meg minden, csak az a fránya hangulat... Ez persze saját vélemény, biztos rossz az ízlésem.
A vámpír természetesen azért intrikázik, mert nincs nyers ereje és így próbál szerezni. A nyers erő a vérfarkasoké, a vámpírok ereje a többségben van. Meg a szervezettségben, ha éppen szervezettek. Épp az egymás közti viszálykodásaik (Jyhad) miatt nem tudták még kiírtani minden ellenségüket.
A Sabbatnál egyébként ugyanúgy megvan az intrika, a nyers erejükkel meg az a baj, hogy hiába van meg, ha fegyelmezetlen.
Weinberg könyve egy reklám a szerepjátékhoz, ez nyilvánvaló. Kapott egy megbízást. Ettől fogva pedig érthető, hogy szépirodalom helyett inkább egy erőltetett forgatókönyv lesz a végeredmény, aminek a világ minél teljesebb bemutatása és egy vagy három könyvbe sűrítése a célja. Ez egyébként tényleg jól sikerült, így a pár oldalas gondolatébresztők hatására a kíváncsibbak rohanhatnak is a boltokba Inkvizíciót, Sabbath-ot, különböző klánkönyveket és egyéb kiegészítőket vásárolni és ezzel a könyv el is érte a célját.
A baj csak az, hogy ilyen sztorit én a metrón tíz perc alatt kiagyalok, ha készületlenül megyek mesélni.
A szépséget egyébként nem erre a könyvre és nem is a szerepjátékra értettem (utóbbiban azért sokat fel lehet fedezni), hanem a témában rejlő lehetőségekre, amik szerintem még mindig kiaknázatlanok. Talán Anne Rice közelítette a legjobban meg ezt a részét.
A Romantikát.
Mert ez az egész babonás horrorsztori a vámpírokról tele van romantikával és csak úgy duzzad az igazi giccses de jó kezekben tényleg értékesre formázható lehetőségektől. Csak gondolj bele: egy gyertyaláng, egy szál rózsa és egy csepp vér... Tök giccses de én mégis ezt a hangulatot hiányolom.
Az meg csak apró adalék, hogy tisztában vagy vele, mi folyik odakint. De ezek a kontrasztok akkor is legyenek benne egy sztoriban. Hogy a vámpírban ne a szörnyeteget lásd, hanem a kárhozottat.
Persze ötven szereplő jellemét nem nagyon lehet kiemelni egy könyvben.
A játékban meg igen, pont az a jó, hogy úgy játszod el, ahogy neked tetszik. És úgy mesélsz és azt, ahogy és amit neked tetszik. Interaktív:) Sokszor sokkal jobb, mint amit egy író el tud képzelni, pláne meg is írni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
