Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2002-08-05 15:32:33 53
„Én nem, hiszen a »seregének seregünk nyomába« hiányos mondat kiegészíthető illatívuszt vonzó állítmánnyal pl. »eredt«.”
Ez igaz, nekem az ennél természetesebb van jött elő, különben is statikusabb a mondatszerkesztés: az első tagmondat a jelen pillanatot ábrázolja, feltehető ez a második mondatról is. Mindazonáltal ennek az aposztrófnak az elhagyása már nem a betűhívség megsértése lenne, hanem szöveghamisítás, hiszen más kiegészítés(eke)t tesz lehetővé.

„Nem tudom, milyen konkrétabb magyarázat fordulhatna elő: mi konkrát magyarázat lehet pl. a Széchenyi írásképre.”
Sajnos, én sem tudom a magyarázatot, de határozottan érdekelne, miként alakult ki az a helyzet, hogy Ferencig mindenki Széchényi volt, Istvántól mindenki Széchenyi lett; semmiképp sem tudnám ezt be a véletlennek, névingadozásról ebben az időben (pláne magánhangzó-kvantitás terén) nem nagyon beszélhetünk); én itt mindenféleképpen szándékosságot feltételezek, valószínűleg István részéről, esetleg anyakönyvvezetői tévedés, bár ennek valószínűségét csekélynek tartanám; kíváncsi lennék ennek a szándékosságnak a motivációjára.

„Azt is kimondhatjuk, hogy az adott korban kezdett megszilárdulni a jelenlegi helyesírásunk: így a »ch« kiváltandó volt modernebb jelöléssel.”
A ch-nak a [cs] jelölésére való használata addigra már rég kiment a divatból, Fábián Pál az 1772 és 1832 közötti időszakban 29 helyesírási forrást összesít, ezek a következőket mutatják: ts: 15; cs: 9; ts (cs): 3; cs (ts): 1; cs, ts: 1. A ch jelölésmód a katolikus helyeírás korábbi hagyományaiba illeszkedik, azt viszont Pázmány épp e ponton módosította, és nagy tekintélye lévén ez a változtatás elég gyorsan megfogant. A ch-t talán a családnevek őrizhették még, így analógiásan idegen családnevekben is alkalmazhatták.

Petőfi valóban Szécsenyit írt; a szótár szerint mind az öt (alanyesetű) előfordulás ilyen írásmódú. Ez azonban szerintem a polgárosodással áll összefüggésben, ahogy Jókai névváltoztatása is (Petőfi is előbb a Petőfy alakot használta, arról tért át a véglegesre).

LvT Creative Commons License 2002-08-05 14:50:18 52
Bocsánat az alanti "elhivatkozásért". (De érdekes, hogy a különböző böngészők milyen különbözőképp próbálják a problémát megoldani. Az Opera teljesít a legjobban, csak sajnos, az Index beírószkriptje kiakad, ha azzal próbálom beküldeni a hozzászólást.)
A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2002-08-05 14:27:58 51
Kedves rumci!

> hiszen ezt ma is így írnánk.

Én nem, hiszen a "seregének seregünk nyomába" hiányos mondat kiegészíthető illatívuszt vonzó állítmánnyal pl. "eredt". Ekkor nem kell a -ba végére az aposztróf.

> de jó lenne, ha lenne ennél konkrétabb magyarázat is

Nem tudom, milyen konkrétabb magyarázat fordulhatna elő: mi konkrát magyarázat lehet pl. a Széchenyi írásképre.

Számomra világosnak látszik, hogy magyarul -- leszámítva a gemminációt -- kétféle ejtésmódja volt Jellasich nevének: egy [cs]-s és egy [s]-s. Az utóbbi a német úzus ill. más délszláv nevek analógiájára alakulhatott ki. Ilyemire hoztam modern példát a Ceaus,escu név másodlagos [csaucseszku] ejtésmódjával. A korban egyébként sem volt ritkák a névváltozatok, vö. Stancsics : Táncsics, hogy délszláv körben maradjunk.

Azt is kimondhatjuk, hogy az adott korban kezdett megszilárdulni a jelenlegi helyesírásunk: így a "ch" kiváltandó volt modernebb jelöléssel. Ennek szüksége először ott lett, ahol a "ch"-t [s]-nek ejtették (mivel a "ch" = [cs] olvaasás volt a legelfogadottabb), így lett tehát a Jel(l)asich. Utána a [cs]-szerepű "ch" is kiváltódott: a kétféle ejtésnek megfelelően Jellasics ill. Jel(l)acsics formában. Mint már írtam ugyanezt az utat járta be Damjanich : Damjanics is, sőt a HHC szerint Petőfi Szécsenyit (is) írt (igaz 1956-ban adták ki). Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a tulajdonnevek írásképének még nem tulajdonítottak olyan fétisszerű jelentőséget, mint ma. Tehát az írásukat a szerző egyéni helyesírási gyakorlata is alakította.

A kérdés szerintem inkább az, hogy a választékból ki milyen elvek szerint választotta ki később az általa preferált alakokat. Amelyeknek egy része ma mint kizárólagos[an elvárt] forma köszön vissza.

> "Igazán leszokhatnának erről a Josefezésről" Bocsánat, írtam, hogy betűhív leszek

Én kérek elnézést. Nem rád förmedtem, hanem csak hangosan és "költőileg" dohogtam: ez már akkor a második forrás, amelyben ez a mischung szerepel. Valóban nehéz így a források hitelében bízni, ha a közlők ilyen anakronizmusokat követnek el.

Előzmény:
rumci Creative Commons License 2002-08-05 13:46:22 49
„Az alábbi ebből a szempontból érvényes apaosztrófszereplés?
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, / Seregének seregünk nyomába'
Szerintem semmiképp sem perdöntő, hiszen ezt ma is így írnánk.

Igen, lehet, hogy egyszerű bizonytalanságból származik, de jó lenne, ha lenne ennél konkrétabb magyarázat is (nem biztos, hogy van).

„Igazán leszokhatnának erről a Josefezésről”
Bocsánat, írtam, hogy betűhív leszek (a nem tapadó nagykötőjel engem ennél jobban zavart).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!