|
|
 |
rumci
2002-08-05 13:46:22
|
49
|
„Az alábbi ebből a szempontból érvényes apaosztrófszereplés?
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, / Seregének seregünk nyomába'”
Szerintem semmiképp sem perdöntő, hiszen ezt ma is így írnánk.
Igen, lehet, hogy egyszerű bizonytalanságból származik, de jó lenne, ha lenne ennél konkrétabb magyarázat is (nem biztos, hogy van).
„Igazán leszokhatnának erről a Josefezésről”
Bocsánat, írtam, hogy betűhív leszek (a nem tapadó nagykötőjel engem ennél jobban zavart). |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2002-08-05 12:31:36
|
47
|
Kedves rumci!
> ebből az időszakból biztos próbája a betűhívségnek, hogy szerepelgettek-e az aposztrófok: a’ ház’ ’s a’ kert’ kapuja
Az alábbi ebből a szempontból érvényes apaosztrófszereplés?
Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, / Seregének seregünk nyomába'
> Azt hiszem az egyedül üdvözítő megoldás az lenne, ha felmenne az ember a könyvtárba
Ebben igazad van, és gondolom be is következnék, ha valamelyünk számára tétje lenne a kérdésnek :-)
Én azért most visszatérnék a 40-esbeli mondatodra, amely az én hozzászólásom nyomán a szálat elindította: "Nem tudom, hogy a Jellasics írásmód honnan származik". A 7 -chich : 3 -csics : 1 -sics arány -- a forrás minden megbízhatatlansága mellett -- számomra azt mondatja: innen, a kor ortográfiai bizonytalanságai közül. Hogy hasonlóan szimpatikus analógiával válaszoljak, ha az új módi nem kötné a kezünket, Ceaus,escuből is *Csacseszkut csináltunk volna (az [s] -> [cs] gondolom a Cseszkó országnév bizonyos hatása alatt), vagy a litterátusabbak Ciaucescut.
> Josef Jelačić báró (1801 – 1859) horvát bán
Igazán leszokhatnának erről a Josefezésről, az igaz, hogy használta németül is a nevét, de ahhoz németesen írt vezetéknév dukálna. Ez így egyértelmű történelemi kulturálatlanságot sugároz. |
|
Előzmény:
 |
rumci
2002-08-05 11:54:21
|
46
|
Azt hiszem az egyedül üdvözítő megoldás az lenne, ha felmenne az ember a könyvtárba, és körbebástyázná magát 1848–49-es eredetikkel, mert a későbbi kiadások meglehetősen nagy eltérést mutathatnak.
Mindazonáltal felütöttem a Petőfi-szótárt (sajnos, az is az 1951-es, 1954-es kritikai kiadás alapján készült, s a kritikai kiadások szándékoltan nem betűhívek; ebből az időszakból biztos próbája a betűhívségnek, hogy szerepelgettek-e az aposztrófok: a’ ház’ ’s a’ kert’ kapuja; persze ezeket dobják el először, tehát attól, hogy ezek nincsenek már meg, lehet, hogy hősünk nevét pontosan másolják, de nem tudni semmi biztosat, bár az, hogy többféle vált), ideidézem (szándékaim szerint betűhíven) a vonatkozó szócikket:
Jellachich tulfn 11: Jellachich 5, Jellacsics 1, Jellasics 1, Jelachich 2, Jelacsics 2 | -Ø 10 (b 1) | -ot 1
(horvát csn, önállóan) ’Josef Jelačić báró (1801 – 1859) horvát bán, a magyar forradalom leverésére indult hadsereg vezére’: Jelacsics berontott Magyarországba 20,000 emberrel (P 233/5 : 122) Jelachich a bécsi osztrák kamarilla cimborája, zsoldosa (P 234/5 : 126) + uo.(4×); 5: 92; (értelmezővel:) ~, a horvát →bán2 5 : 126 ~, a gyáva Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva, Seregének seregünk nyomába’ (816/3 : 188) – a) ’Jelačić és hadserege’: hol van már Jellachich? hátrált-e vagy előbb jött? (P 236/5 : 128) + 5: 126
(Remélem, egy taget sem rontottam el…) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|