Kedves lazar!
> De akkor is miert szurtak ki magukkal??
Nem szúrtak ki magukkal: mind a héber bibila könyvek, mind a Korán ezredév(ek) után is olvashatóak. Komolyan nem létszükséglet a sémi nyelvek esetén a magánhangzók jelölése.
Pl. te is ékezetek nélkül írsz, és mindenki, aki magyarul tud, a te beírásodat tudja dekódolni: pedig a "semi" szóról a szövegkörnyezetnélkül nem lehet eldönteni, hogy az "sémi"-nek olvasabdó-e, avagy csak egy "m" betű maradt ki a "semmi" szóból.
> Lehet, hogy a skotok oseit a sivatagban kell keresni? :-)
Ezt most nem igazán értem. De azért válaszolok valamire, hátha eltalálom a kérdésedet :-)
Az európai írások ősét az ósémi (főníciai) írásban szokás keresni. Ezt a magánhangzótlan rendszert többen átvették, majd mivel ez utóbbiaknak -- nem sémi nyelvek lévén -- fontos volt a magánhangzók jelölése, különbözőképpen továbbfejlesztették:
* a görögök pl. egyes, az ő nyelvük által nem ismert mássalhangzójeleknek magánhangzós olvasatot adtak, így pl. az "A" = alfa /a/ a hangszalagzárhang (hamza) helyett, "H" = éta nyílt /e/ a /h/ helyett, "Y" = ipszilon /u/ majd /ü/ a /w/ helyett, "I" = iota /i/ a /j/ helyett.
* a türkök (aki a szogdokon keresztül jutottak az írásukhoz) majd minden mássalhangzójel mellé képeztek egy párt: az egyiket írták magas hangrendű ('palatális')magánhangzó mellett, a másikat mély ('veláris') mellett, így a magánhangzót nem kellett kiírni. A "k" esetén a török átírások máig fentartják ezt a kettősséget: "k"-val a palatális /k/-t, "q"-val pedig a veláris /k/-t jelölve, vö. kök 'kék; ég' ~ qara 'fekete'.
Egy írásrendszer átvétele és meghonosítása között van egy időszak, amikor az adaptáció részleges. Így pl. majd ezer évnek kellett eltelnie, amíg a latin nyelv betűinek létrejöttek olyan módosítványai, amelyekkel már hűen lehetett az egyes európai nyelvek hangjait visszaadni. Érdekes, hogy a görög alfabétumból kiinduló szláv ortográfia a "latin-pártiaknál" évszázadokkal hamarabb honosította azt a rendszert, és alékotta meg a cirill betűsort. Így fordult az elő, hogy az azonos nyelvet beszélő szerbek sokkal pontosabban le tudták a szövegeket jegyezni, mint a horvátok.
Az írásrendszerek átvétele és használatuk tehát nem genetikai genetikai viszonyokat fejez ki, hanem egyszerű kulturális-tradiícionális kérdés. |