Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2002-07-18 14:38:30 211
Kedves lazar!

> De akkor is miert szurtak ki magukkal??

Nem szúrtak ki magukkal: mind a héber bibila könyvek, mind a Korán ezredév(ek) után is olvashatóak. Komolyan nem létszükséglet a sémi nyelvek esetén a magánhangzók jelölése.
Pl. te is ékezetek nélkül írsz, és mindenki, aki magyarul tud, a te beírásodat tudja dekódolni: pedig a "semi" szóról a szövegkörnyezetnélkül nem lehet eldönteni, hogy az "sémi"-nek olvasabdó-e, avagy csak egy "m" betű maradt ki a "semmi" szóból.

> Lehet, hogy a skotok oseit a sivatagban kell keresni? :-)

Ezt most nem igazán értem. De azért válaszolok valamire, hátha eltalálom a kérdésedet :-)

Az európai írások ősét az ósémi (főníciai) írásban szokás keresni. Ezt a magánhangzótlan rendszert többen átvették, majd mivel ez utóbbiaknak -- nem sémi nyelvek lévén -- fontos volt a magánhangzók jelölése, különbözőképpen továbbfejlesztették:

* a görögök pl. egyes, az ő nyelvük által nem ismert mássalhangzójeleknek magánhangzós olvasatot adtak, így pl. az "A" = alfa /a/ a hangszalagzárhang (hamza) helyett, "H" = éta nyílt /e/ a /h/ helyett, "Y" = ipszilon /u/ majd /ü/ a /w/ helyett, "I" = iota /i/ a /j/ helyett.

* a türkök (aki a szogdokon keresztül jutottak az írásukhoz) majd minden mássalhangzójel mellé képeztek egy párt: az egyiket írták magas hangrendű ('palatális')magánhangzó mellett, a másikat mély ('veláris') mellett, így a magánhangzót nem kellett kiírni. A "k" esetén a török átírások máig fentartják ezt a kettősséget: "k"-val a palatális /k/-t, "q"-val pedig a veláris /k/-t jelölve, vö. kök 'kék; ég' ~ qara 'fekete'.

Egy írásrendszer átvétele és meghonosítása között van egy időszak, amikor az adaptáció részleges. Így pl. majd ezer évnek kellett eltelnie, amíg a latin nyelv betűinek létrejöttek olyan módosítványai, amelyekkel már hűen lehetett az egyes európai nyelvek hangjait visszaadni. Érdekes, hogy a görög alfabétumból kiinduló szláv ortográfia a "latin-pártiaknál" évszázadokkal hamarabb honosította azt a rendszert, és alékotta meg a cirill betűsort. Így fordult az elő, hogy az azonos nyelvet beszélő szerbek sokkal pontosabban le tudták a szövegeket jegyezni, mint a horvátok.

Az írásrendszerek átvétele és használatuk tehát nem genetikai genetikai viszonyokat fejez ki, hanem egyszerű kulturális-tradiícionális kérdés.

A hozzászólás:
lazar Creative Commons License 2002-07-18 13:40:09 210
Nagyon koszonom, ezek szerint ez egy semi jellegzetesseg lenne? De akkor is miert szurtak ki magukkal?? (koltoi kerdes) Lehet, hogy a skotok oseit a sivatagban kell keresni? :-)
Előzmény:
LvT Creative Commons License 2002-07-18 11:03:53 209
Kedves lazar!

A magánhangzótlan írások a sémi nyelvek jellegzetességei közé tartoznak. Ha az indoeurópai és finnugor nyelvek esetén szótőről beszélünk, akkor olyan teljes szavakról van szó mint pl. az angol write, vagy a magyar ír. A sémi nyelvek esetén azonban ez legtöbbször egy mássalhangzó-hármas (néha négyes, igen ritkán kettes), amit gyöknek hívünk, pl. arab K-T-B 'ír, write'.

A fenti három nyelv esetén a fenti tövek igeként való ragozása az alábbi:

- A jelen (arabban: folyamatos) idő alapalakja az angol és a magyar esetén az igető: a. write[s]*, m. ír. Az arabban a gyökmássalhangzók "réseit" [ju]-0-u-[u]* vokalizmussal töltik fel: ar. [ju]ktub[u]

- Ha vesszük a fentiek múlt (arabban: befejezett) idejű alapalakját, akkor
* a magyarban egy -t/tt időjel kerül a szótő végére: írt;
* az angolban a példánkban tőmagánhanzó megváltozik: wrote (van persze toldalékos megoldás is);
* az arabban a "kitöltő" magánhangzók változnak meg: [ju]-0-u-[u]* helyett a-a-[a]* lesz: katab[a].

Próbaként írjuk le az "Ő tegnap írt" mondatot a három nyelven úgy, hogy az "ír" ige esetén mindhárom esetben az ragozatlan alapalakot (szótőt, gyököt) írjuk le:

* m. Ő tegnap ír.
* a. He write yesterday.
* ar. Huwa k.t.b amis.

Látható, hogy a mondatok érthetőek maradtak, mert a szövegben van annyi redundancia, hogy kikövetkeztethető a helyes alak. Ilyen "minimálírást" a magyarban a toldalékok, az angolban a ragok és tőváltozások, az arabban pedig a magánhangzók elhagyásával valósíthatunk meg. Ez az oka, hogy a sémi nyelvekben szinte szükségtelen a magánhangzók jelölése, mert a szövegösszefüggésből a helyes olvasat kiderül. Ennek ellenére az arabban pl. már elég régóta jelölik a hosszú magánganzókat: az /á/-t az aliffal, az /ú/-t a wáwval ("w"), az /í/-t pedig a jával ("j"), vö. m.dzs.r.j, ahol a "j" a hosszú /í/ helyett áll. A Korán helyes olvasása miatt -- mert azért a visszaolvasás pontossága arab szövegnél sem 100%-os -- később "ékezetek" formájában a rövid magánhangzókat is el kezdték jelölni (de csak a klasszikus arab három a-i-u magánhangzóját, jóllehet a beszélt arab nyelvjárások többségében több magánhangzó van). Arab szövegek esetén ma sem jelölik a rövid magánhangzókat, ismeretlen idegen nevek (és jobb szótárak) esetén azonban használják. De a középkor folyamán az ilyen pontosság nem volt követelmény (a latin írásmód esetén sem!), így az arab utazók által ránk hagyott feljegyzésekben sok idegen név magánhangzóit nem sikerül rekonstruálni. (A fentiek, a magánhangzók kétféle jelölhetőségének megoldásával együtt a héberre is igazak.)

Egy kis bemutató az arab K-T-B gyök ragozásáról található angolul itt.

-----
* A szögeletes zárójelek közé írt részek személyragok, így nem tartoznak a szorosan vett alapalakokhoz. A "0" (nulla) jel a magánhangzó hiányát jelöli.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!