Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2002-07-18 11:03:53 209
Kedves lazar!

A magánhangzótlan írások a sémi nyelvek jellegzetességei közé tartoznak. Ha az indoeurópai és finnugor nyelvek esetén szótőről beszélünk, akkor olyan teljes szavakról van szó mint pl. az angol write, vagy a magyar ír. A sémi nyelvek esetén azonban ez legtöbbször egy mássalhangzó-hármas (néha négyes, igen ritkán kettes), amit gyöknek hívünk, pl. arab K-T-B 'ír, write'.

A fenti három nyelv esetén a fenti tövek igeként való ragozása az alábbi:

- A jelen (arabban: folyamatos) idő alapalakja az angol és a magyar esetén az igető: a. write[s]*, m. ír. Az arabban a gyökmássalhangzók "réseit" [ju]-0-u-[u]* vokalizmussal töltik fel: ar. [ju]ktub[u]

- Ha vesszük a fentiek múlt (arabban: befejezett) idejű alapalakját, akkor
* a magyarban egy -t/tt időjel kerül a szótő végére: írt;
* az angolban a példánkban tőmagánhanzó megváltozik: wrote (van persze toldalékos megoldás is);
* az arabban a "kitöltő" magánhangzók változnak meg: [ju]-0-u-[u]* helyett a-a-[a]* lesz: katab[a].

Próbaként írjuk le az "Ő tegnap írt" mondatot a három nyelven úgy, hogy az "ír" ige esetén mindhárom esetben az ragozatlan alapalakot (szótőt, gyököt) írjuk le:

* m. Ő tegnap ír.
* a. He write yesterday.
* ar. Huwa k.t.b amis.

Látható, hogy a mondatok érthetőek maradtak, mert a szövegben van annyi redundancia, hogy kikövetkeztethető a helyes alak. Ilyen "minimálírást" a magyarban a toldalékok, az angolban a ragok és tőváltozások, az arabban pedig a magánhangzók elhagyásával valósíthatunk meg. Ez az oka, hogy a sémi nyelvekben szinte szükségtelen a magánhangzók jelölése, mert a szövegösszefüggésből a helyes olvasat kiderül. Ennek ellenére az arabban pl. már elég régóta jelölik a hosszú magánganzókat: az /á/-t az aliffal, az /ú/-t a wáwval ("w"), az /í/-t pedig a jával ("j"), vö. m.dzs.r.j, ahol a "j" a hosszú /í/ helyett áll. A Korán helyes olvasása miatt -- mert azért a visszaolvasás pontossága arab szövegnél sem 100%-os -- később "ékezetek" formájában a rövid magánhangzókat is el kezdték jelölni (de csak a klasszikus arab három a-i-u magánhangzóját, jóllehet a beszélt arab nyelvjárások többségében több magánhangzó van). Arab szövegek esetén ma sem jelölik a rövid magánhangzókat, ismeretlen idegen nevek (és jobb szótárak) esetén azonban használják. De a középkor folyamán az ilyen pontosság nem volt követelmény (a latin írásmód esetén sem!), így az arab utazók által ránk hagyott feljegyzésekben sok idegen név magánhangzóit nem sikerül rekonstruálni. (A fentiek, a magánhangzók kétféle jelölhetőségének megoldásával együtt a héberre is igazak.)

Egy kis bemutató az arab K-T-B gyök ragozásáról található angolul itt.

-----
* A szögeletes zárójelek közé írt részek személyragok, így nem tartoznak a szorosan vett alapalakokhoz. A "0" (nulla) jel a magánhangzó hiányát jelöli.

A hozzászólás:
lazar Creative Commons License 2002-07-17 14:30:21 206
Elnezest, hogy kicsit OFF leszek, de van amit soha nem ertettem: Hogyan lehet egyertelmuen tudni olvasaskor, hogy milyen maganhangzot ejtenek azokban a nyelvekben, amelyek nem jelolik a maganhangzokat irasban. Es miert "jo", hogy nem jelolik, ezaltal a sajat maguk dolgat nehezitik meg vele?
Előzmény:
LvT Creative Commons License 2002-07-17 14:15:10 205
Kedves Akyra!

Sokáig vívódtam, hogy válaszoljak-e neked az alábbi kapcsán:

#199>> Ismerek egy egyiptomi fiatalembert szemelyesen akit megkertem,irja le nekem,ök hogy neveznek minket magyarokat:maghar-irta a fiu.

Erre és csak erre mégis reflektálok, mert ez tipikus példája a hozzá nem értésből eredő téveszmék keletkezésének.

Ha az illető egyiptomi arabul írta volna le, hogy hogy nevezi a magyarokat, ezt írta volna le: , azaz magyar betűkkel átírva: m.dzs.r.j; ami klasszikus arab nyelven /madzsarí/-nak ejtendő.

Az egyiptomi arab nyelvjárás azonban -- a többitől eltérően -- nem ismeri a /dzs/ hangot, azt /g/-vel helyettesíti, ezért ejtik a m.dzs.r.j szót /magari/-nak (és nem "maghar"-nak mint a fenti idézetben: ez utóbbi csak az adatközlő járatlanságát fejezi ki a latin betűs arab átírásban). Az arab /dzs/ > /g/ változás minden esetben megfigyelhető, pl. kl.ar. dzsámic 'mecset' > egy.ar. gámic, kl.ar. al-dzsumca 'péntek' > egy.ar. ig-gumca stb.

A madzsarí név az arabban is igen fiatal: ők a török Macar /ejtsd: madzsar/ szót vették át, miután az arab világ jelentős része az Oszmán Birodalom része lett. Azt megelőzőleg az arabok basdzsirt-nak, badzsghar-nak, azaz 'baskír'-nak nevezték a magyarokat, a kárpát-medencei Magyarországot pedig Unkúrrijja-nak (azaz 'Hungária'-nak).

A törökök a Macar /madzsar/ nevet viszont közvetlenül a magyaroktól vették át a XIV-XV. sz.-ban az ország megszállásával párhuzamosan (addig nekik is baskírok vagy hungarusok voltunk). És minthogy ő nyelvükben nincs /gy/ hang, a magyar szó /gy/-jét /dzs/-vel helyettesítették. Az egyiptomi arab /magari/ szó /g/-je tehát kétszeres hanghelyettesítés eredménye, ezért a magyar népnév eredetéről folyó vitában felhozni legalább olyan súlyos tévedés, mint pl. a cápák eredetét a delfinek evolúciójából levezetni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!