Keresés

Amúgy jó lenne, ha nem kellene SEMMILYEN reklámot vállalnia. Én reklámellenes vagyok. :)

Nem tudták összekapcsolni az arcot a hanggal? Annál jobb! Menjenek csak színházba, ismerjék meg ott! :))

Alföldi: ha változik az ember személyisége, kommercializálódik, az meglátszik a művészi munkáin is. A színház is, mint minden művészet, az önkifejezésről szól (meg még sok minden másról).

Szerintem, a tésztás reklám iszonyú amatőr és igénytelen volt. Mint korábban többen megállapítottuk a hatása inkább az volt, hogy "sokkot kaptunk". Az emberek nagy részének L.Zs. hangjára Kovac doktor arca ugrik be a Vészhelyzetből és több ismerősöm is volt, aki nem tudta a hangot a valódi archoz kötni, ezért azt gondolta, hogy a hang és a kép ezúttal sem tartozik össze. Szerintem, L.Zs. arca messze nem olyan ismert, hogy érdemes legyen ilyen formában használni egy reklámban.
Én egyáltalán nem vagyok reklámellenes, de azt gondolom, igen is legyen az ember igényes. És ezt a reklámot nem kellett volna elvállalnia.

Alföldi Róbert

A Macbeth nekem sem tetszett igazán, de én nem látok közvetlen kapcsolatot a műsorvezetés és az Alföldi rendezéseinek változó színvonala között.

Na de félre a tréfával. Nem élek álomvilágban és nem vagyok teljesen idealista, még akkor sem, ha a szavaimból úgy tűnt. Ahhoz éppen eleget figyeltem és tanultam már, hogy tisztán lássam, hogy mennek itt a dolgok. Előzőleg is azt próbáltam kifejteni (bár kissé szenvedélyesre sikeredett), hogy nem vetem meg a színészt, csak azért, mert reklámban szerepel. Megértem, hogy szükségük van rá, mert nincs fontosabb a családnál. Az ember tűzön-vizen át támogatja, akit szeret, ez teljesen nyilvánvaló (legalábbis számomra).

A lényeg: a reklám, a műsorvezetés más műfaj, de legalább igényesen kell csinálni. Ha már reklám, legyen profi, mint ez a tésztás. Gondolhatod, László Zsoltot éppen úgy tisztelem és becsülöm, mint annak előtte. Csak szomorúvá tett, hogy el kellett vállalnia ezt a felkérést, mert tudtam, mennyire utálja az ilyesmit. Én már csak ilyen vagyok; mindent a szívemre veszek. :))

Azt gondolom, találni kell valamiféle középutat, hogy azért a művész megőrizze az önbecsülését, a szakmai identitását. Hogy egyesek tévéműsorban bohóckodnak: rendben. Hogy mások mosóport árulnak: oké. De vigyázni kell, hogy ez ne menjen az esti előadás rovására. A színházi-színészi munka őrületesen kemény: odafigyelést, rengeteg gyakorlást, testi-lelki jelenlétet és alázatot kíván - a sok hakni, az ide-oda rohangálás tönkreteheti a teljesítményt.

Aztán van, akinek a személyisége el sem bírja ezt a "tudathasadást". Szerintem Alföldi Róberté pl. nem bírta el. Lehet, hogy a Reggeli gagyogás ismertté tette és színházilag is segítette (?), de mostanra már elromlott valami: a rendezései borzasztó felszínessé váltak.

Szóval találni kell/kéne valamiféle egyensúlyt, és nem "túl nagy szörnyűségekben" játszani. (Úgy hiszem, László Zsolt azért még nem fog minden baromságot elvállalni a jövőben.) Azt viszont már nem tudom megérteni, amikor valaki lealacsonyodik egy ostoba sorozatig, pláne olyan szappanig, mint mondjuk a Barátok közt. Az én szememben az már nem színész. Sem a pénz, sem az ismertség nem annyira fontos, hogy teljesen az álljon az élet középpontjában.

Hm, és arra is rájöttem (kb. 10 évesen, idült családi drámák hatására), hogy sem a világot, sem az embereket nem lehet megváltoztatni, ha nekik maguknak nincs affinitásuk a változásra.

Nem tudom, mi van velem és hogy alakul majd az életem. Most egyszerre vagyok szentimentális és cinikus, törekvő és rezignált... Mindegy, én úgy hiszem, hogy a világ nem annyira tré hely, ha kis időt fordítunk rá, hogy odafigyeljünk a dolgaira. Az emberek fáradtak és egyébként is lusták.

De vidd el őket egy színvonalas színházi előadásra, mondjuk olyanra, amiben László Zsolt is játszik; egyből fölébrednek. :)))