|
|
 |
navarre
 2002-07-15 13:31:10
|
230
|
Az nem baj, ha a nézők panaszkodnak, az legalább azt jelenti, hogy elégedetlenek, és nem fogadnak el mindent úgy, ahogy a színházban föltálalták nekik. Feltéve persze, ha nem az ülésekre vagy a légkondira panaszkodnak. :))
Aki pedig hivatásául a színházat választja (vagy pl. a pedagógusi, ápolónői pályát), annak föl kell készülnie a sok szenvedés-kevés jutalom kombinációra, bármilyen szomorú is ez.
Viszont látom, hogy a pénz nem minden (bár olykor kínszenvedés a hiánya). E tekintetben példaképem az anyukám. Ő ápolónő, már a rendszerváltás óta gyakorlatilag egyedül neveli 3 gyerekét, sokkal kevesebb fizetésből, mint amennyit mondjuk egy átlagos magyar színész kap színházi munkájáért. Senki sem érti, hogy csinálja, valóságos bűvész! :)) Nem állítom persze, hogy nem szenvedett sokat és nem kínlódik ma is a piszkos anyagiak miatt, de valahogy mégis tud jókedvű és optimista lenni, és nem hunyt ki a kedves fény a szemében, pedig már 50 is jócskán elmúlt. :)
Az természetes, hogy 30 fölött az ember már rezignáltabb, jobban beletörődik a sorsába, és biológiailag is jobban érdekli a kényelem, mint az önfeláldozás. :) Inkább az a durva, hogy tizen-, huszonéves emberekben nincs álmodozás, optimizmus meg világmegváltó tenniakarás, hanem egyből az anyagi biztonságra hajtanak, sokszor bármi árat megfizetve érte... Szerintem ez elkeserítőbb. :(
És hogy mi köze mindehhez szegény László Zsoltnak? Azt nem tudom pontosan, de a világon minden mindennel összefügg. Én meg egy napon talán egy színpadon létezhetek olyan nagyszerű színészekkel, mint ő, ki tudja. :) Akkor majd azt is meglátom, hogy megyek-e fogpasztát eladni vagy szappanoperába, tekintetet villámolni. :)) |
|
A hozzászólás:
 |
|
barrix
2002-07-15 12:36:05
|
227
|
Remélem nem tűnt panaszkodásnak, mert alapjában véve én megtaláltam a helyem ebben a világban, de másokra gondolva szomorú vagyok. Sok László Zsolt-féle ember van a maga területén, akik hasonló cipőben járnak. Múltkor egy könyvesboltban találkoztam egy gimnáziumi tanárommal. Rögtön beszélgetni kezdtünk, és akkor mondta, hogy nem magának veszi meg a könyvet, hanem ajándékba, majd kölcsönkéri a megajándékozottól. Elszorult a torkom, mert éreztem, hogy szeretné ő is a könyvet, de ezt nem engedheti meg magának. Pedig ő volt a nagybetűs pedagógus az életemben.
És ha nem túl indiszkrét a kérdés, színházon belül mivel szeretnél foglalkozni? |
|
Előzmény:
|
|
navarre
2002-07-15 10:16:52
|
225
|
Valóban hiányoznak a színházi közvetítések a tévéből. Éppen ezért kutatok színházi felvételeket videón. :) Pl. olyanokat, amiben László Zsolt is játszott. Sikerült is látnom már néhányat, munkám meghozta gyümölcsét. :)
Ezért mondom, hogy lehet szépet és jót találni: ha az embernek igénye van rá. Szerintem nem panaszkodni kell (ez most nem feltétlenül Rád vonatkozik, Barrix), hogy a világ ilyen rossz meg olyan szörnyű és kíméletlen meg rideg, hanem csöndes, de annál keményebb munkával tenni kell ellene. Sziszifuszi küzdelem, de azért néha okoz némi örömet is. ;)
Bocs, ha bárki is úgy érezné, hogy kioktatom, ez nem áll szándékomban. Csak huszon-néhány évemet még mozgatja valami bizakodás és szenvedély. :))) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
