|
|
 |
barrix
 2002-07-15 12:36:05
|
227
|
Remélem nem tűnt panaszkodásnak, mert alapjában véve én megtaláltam a helyem ebben a világban, de másokra gondolva szomorú vagyok. Sok László Zsolt-féle ember van a maga területén, akik hasonló cipőben járnak. Múltkor egy könyvesboltban találkoztam egy gimnáziumi tanárommal. Rögtön beszélgetni kezdtünk, és akkor mondta, hogy nem magának veszi meg a könyvet, hanem ajándékba, majd kölcsönkéri a megajándékozottól. Elszorult a torkom, mert éreztem, hogy szeretné ő is a könyvet, de ezt nem engedheti meg magának. Pedig ő volt a nagybetűs pedagógus az életemben.
És ha nem túl indiszkrét a kérdés, színházon belül mivel szeretnél foglalkozni? |
|
A hozzászólás:
 |
|
navarre
2002-07-15 10:16:52
|
225
|
Valóban hiányoznak a színházi közvetítések a tévéből. Éppen ezért kutatok színházi felvételeket videón. :) Pl. olyanokat, amiben László Zsolt is játszott. Sikerült is látnom már néhányat, munkám meghozta gyümölcsét. :)
Ezért mondom, hogy lehet szépet és jót találni: ha az embernek igénye van rá. Szerintem nem panaszkodni kell (ez most nem feltétlenül Rád vonatkozik, Barrix), hogy a világ ilyen rossz meg olyan szörnyű és kíméletlen meg rideg, hanem csöndes, de annál keményebb munkával tenni kell ellene. Sziszifuszi küzdelem, de azért néha okoz némi örömet is. ;)
Bocs, ha bárki is úgy érezné, hogy kioktatom, ez nem áll szándékomban. Csak huszon-néhány évemet még mozgatja valami bizakodás és szenvedély. :))) |
|
Előzmény:
|
|
barrix
2002-07-14 21:38:13
|
223
|
Talált, süllyedt :)
Én is beazonosítottalak ám!
Nem tudom, hány éves vagy, de szerintem jóval fiatalabb nálam. Én már teljesen elvesztettem az idealizmusomat, és minden tekintetben realistán és kissé rezignáltan figyelem ezt az egész új világot. Szerintem 30 után, bármily szomorú, rájössz, hogy te sem fogod megváltani a világot, és igazából a saját és szeretteid jövőjéért élsz tovább. Ez egy civil, gondolkodó ember számára is nehezen feldolgozható probléma, hát még egy művésznek. Láttam már emiatt tönkrement életeket.
Én is gyűlölöm, hogy ma a pokrivtsákmónikákat és borosbochkorokat ismeri mindenki, és diplomás! budapesti ismerőseim közül szinte senki nem hallott még Fullajtár Andreáról, Fekete Ernőről, Gyuriskáról, vagy László Zsoltról. Aztán, ha elcipelem valamelyiküket egy előadásra, teljesen odavannak. Be kell látnunk, hogy a mai világban az ismertséget kizárólag a média adja, és amilyen színvonaltalan, lagzilajcsis ez az egész iparág, nem látok sok reményt arra, hogy a kultúra beköltözzön a tv és az újságok által az otthonokba. Még emlékszem a 80-as években nem múlt el hét, hogy új tv-játékot ne adtak volna. Voltak köztük gyengék, és általában nem az élet nagy kérdéseiről szóltak, de igazi színészeket láthattunk, akik nam főzőcskéztek, műsort vezettek, idétlen játékokban szenvedtek, hanem JÁTSZOTTAK. Ezek miatt a mai negyvenes generációt és a még idősebbeket mindenki ismeri. Vidékiként én is a tv hatására kezdtem színházba járni, mikor felkerültem tanulni. Ma a számtalan csatornán hetekig nem látsz színházi közvetítést, és ha mégis, az is legalább 10 éves. A színházi közvetítések, mondjuk csak kb. 30-40 %-ig adják vissza az élményt. De még a mai napig emlékszem Márkus Harpagonjára, pedig csak tv-ben láttam. Tv-játékot évekig nem forgattak, most is talán 2-3-t évente. Éppen ezért teljes mértékben meg tudom érteni az összes színészt, aki elvállal ilyen-olyan feladatot, egyrészt a pénz, másrészt az ismertség miatt. Alföldi volt a múltkor a Napkeltében, és elmondta, hogy a tv-s ismertsége révén tudott elérni nagyon sok mindent színházi emberként. Bármennyire nem tetszik, ez a világ már ilyen. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
