Keresés

Szerintem, a tésztás reklám iszonyú amatőr és igénytelen volt. Mint korábban többen megállapítottuk a hatása inkább az volt, hogy "sokkot kaptunk". Az emberek nagy részének L.Zs. hangjára Kovac doktor arca ugrik be a Vészhelyzetből és több ismerősöm is volt, aki nem tudta a hangot a valódi archoz kötni, ezért azt gondolta, hogy a hang és a kép ezúttal sem tartozik össze. Szerintem, L.Zs. arca messze nem olyan ismert, hogy érdemes legyen ilyen formában használni egy reklámban.
Én egyáltalán nem vagyok reklámellenes, de azt gondolom, igen is legyen az ember igényes. És ezt a reklámot nem kellett volna elvállalnia.

Alföldi Róbert

A Macbeth nekem sem tetszett igazán, de én nem látok közvetlen kapcsolatot a műsorvezetés és az Alföldi rendezéseinek változó színvonala között.

Más. Alfölditől, ha jól számolom 4 rendezést láttam, és egyikre sem mondanám, hogy rossz, vagy gagyi lett volna. A színészválasztása szerintem szinte mindig telitalálat, és minden darabot végigvisz egy előre kijelölt úton. Néha kerülnek bele túlzások, de ezeket lenyelem, mert még egy előadásán sem unatkoztam egy fél percre sem. Utoljára a Macbethet láttam tőle, és sok hibája ellenére nagyon tetszett. Valahogy mindig jó emberekkel dolgozik, pl. a zenéket és a díszletet általában találónak érzem, még ha el is idegenít, akkor is. Hallottam, hogy a Makrancos nézhetetlen volt, de azt nem láttam.
Egyébként egyetlen olyan rendező sincs, akinek minden darabja élvezetes lenne. Jaj, most jut eszembe, hogy láttam egy rossz rendezést is tőle, kb. 4-5 éve a Vígben a Vihart. Össze sem lehet hasonlítani a Katona-féle előadással. Nem biztos, hogy a tv ártott neki, lehet, hogy egy kicsit túlpörögte magát, és most kéne egy kis csönd. Nem lehet éveken át 180 fokon izzani. Kíváncsi vagyok, melyik rendezését tartod felszínesnek, mert én Macbeth óta nem láttam tőle semmit.
Kicsit Off voltam, de én például Lásló Zsolt miatt jutottam el Alföldi rendezésekre.

Na de félre a tréfával. Nem élek álomvilágban és nem vagyok teljesen idealista, még akkor sem, ha a szavaimból úgy tűnt. Ahhoz éppen eleget figyeltem és tanultam már, hogy tisztán lássam, hogy mennek itt a dolgok. Előzőleg is azt próbáltam kifejteni (bár kissé szenvedélyesre sikeredett), hogy nem vetem meg a színészt, csak azért, mert reklámban szerepel. Megértem, hogy szükségük van rá, mert nincs fontosabb a családnál. Az ember tűzön-vizen át támogatja, akit szeret, ez teljesen nyilvánvaló (legalábbis számomra).

A lényeg: a reklám, a műsorvezetés más műfaj, de legalább igényesen kell csinálni. Ha már reklám, legyen profi, mint ez a tésztás. Gondolhatod, László Zsoltot éppen úgy tisztelem és becsülöm, mint annak előtte. Csak szomorúvá tett, hogy el kellett vállalnia ezt a felkérést, mert tudtam, mennyire utálja az ilyesmit. Én már csak ilyen vagyok; mindent a szívemre veszek. :))

Azt gondolom, találni kell valamiféle középutat, hogy azért a művész megőrizze az önbecsülését, a szakmai identitását. Hogy egyesek tévéműsorban bohóckodnak: rendben. Hogy mások mosóport árulnak: oké. De vigyázni kell, hogy ez ne menjen az esti előadás rovására. A színházi-színészi munka őrületesen kemény: odafigyelést, rengeteg gyakorlást, testi-lelki jelenlétet és alázatot kíván - a sok hakni, az ide-oda rohangálás tönkreteheti a teljesítményt.

Aztán van, akinek a személyisége el sem bírja ezt a "tudathasadást". Szerintem Alföldi Róberté pl. nem bírta el. Lehet, hogy a Reggeli gagyogás ismertté tette és színházilag is segítette (?), de mostanra már elromlott valami: a rendezései borzasztó felszínessé váltak.

Szóval találni kell/kéne valamiféle egyensúlyt, és nem "túl nagy szörnyűségekben" játszani. (Úgy hiszem, László Zsolt azért még nem fog minden baromságot elvállalni a jövőben.) Azt viszont már nem tudom megérteni, amikor valaki lealacsonyodik egy ostoba sorozatig, pláne olyan szappanig, mint mondjuk a Barátok közt. Az én szememben az már nem színész. Sem a pénz, sem az ismertség nem annyira fontos, hogy teljesen az álljon az élet középpontjában.

Hm, és arra is rájöttem (kb. 10 évesen, idült családi drámák hatására), hogy sem a világot, sem az embereket nem lehet megváltoztatni, ha nekik maguknak nincs affinitásuk a változásra.

Nem tudom, mi van velem és hogy alakul majd az életem. Most egyszerre vagyok szentimentális és cinikus, törekvő és rezignált... Mindegy, én úgy hiszem, hogy a világ nem annyira tré hely, ha kis időt fordítunk rá, hogy odafigyeljünk a dolgaira. Az emberek fáradtak és egyébként is lusták.

De vidd el őket egy színvonalas színházi előadásra, mondjuk olyanra, amiben László Zsolt is játszik; egyből fölébrednek. :)))

Én is gyűlölöm, hogy ma a pokrivtsákmónikákat és borosbochkorokat ismeri mindenki, és diplomás! budapesti ismerőseim közül szinte senki nem hallott még Fullajtár Andreáról, Fekete Ernőről, Gyuriskáról, vagy László Zsoltról. Aztán, ha elcipelem valamelyiküket egy előadásra, teljesen odavannak. Be kell látnunk, hogy a mai világban az ismertséget kizárólag a média adja, és amilyen színvonaltalan, lagzilajcsis ez az egész iparág, nem látok sok reményt arra, hogy a kultúra beköltözzön a tv és az újságok által az otthonokba. Még emlékszem a 80-as években nem múlt el hét, hogy új tv-játékot ne adtak volna. Voltak köztük gyengék, és általában nem az élet nagy kérdéseiről szóltak, de igazi színészeket láthattunk, akik nam főzőcskéztek, műsort vezettek, idétlen játékokban szenvedtek, hanem JÁTSZOTTAK. Ezek miatt a mai negyvenes generációt és a még idősebbeket mindenki ismeri. Vidékiként én is a tv hatására kezdtem színházba járni, mikor felkerültem tanulni. Ma a számtalan csatornán hetekig nem látsz színházi közvetítést, és ha mégis, az is legalább 10 éves. A színházi közvetítések, mondjuk csak kb. 30-40 %-ig adják vissza az élményt. De még a mai napig emlékszem Márkus Harpagonjára, pedig csak tv-ben láttam. Tv-játékot évekig nem forgattak, most is talán 2-3-t évente. Éppen ezért teljes mértékben meg tudom érteni az összes színészt, aki elvállal ilyen-olyan feladatot, egyrészt a pénz, másrészt az ismertség miatt. Alföldi volt a múltkor a Napkeltében, és elmondta, hogy a tv-s ismertsége révén tudott elérni nagyon sok mindent színházi emberként. Bármennyire nem tetszik, ez a világ már ilyen.