Zágoni Miklós
Nincs köze
Nálunk semminek nincs köze semmihez. Ez egy köz nélküli ország. A médiaerőszaknak nincs köze a valóságos erőszakhoz, a szegények szegényedésének nincs köze a gazdagok gazdagodásához, a dohányzásnak nincs köze a tüdőrákhoz, az ózonlyuknak nincs köze az UV-sugárzás erősödéséhez, de legfőképpen nekünk nincs közünk az ózonlyukhoz.
És most itt a legújabb. A múlt hétfői Magyar Hírlap A nap témájaként foglalkozott a júniusi kánikulával, ahol is az ismert meteorológus azt mondja: a 38 fokos hőségnek "nincs köze" a globális felmelegedéshez. Így, kijelentő módban, indoklás nélkül. Nyilván az elmúlt száz év egyik legnagyobb téli szárazságának, Medárd elmaradásának, melegrekordjaink sorának sincs köze hozzá. Mintha a klímaváltozás valami elvont dolog lenne, ami "valahol", valami elvont szférában talán érvényesül, de nálunk biztosan nem. Mintha az a tény, hogy a rendkívüli tartós szárazságot, Medárd hiányát előre lehetett jelezni a klimatikus trend alapján, nem is létezne. Ez már a posztmodern kor: a dolgok összefüggéséről nem lehetséges elbeszélés, itt minden véletlen, okok nincsenek, a tudomány vára zárva, ajtó nincs, ne is tessék keresni.
Nem mindig volt ez így. Ötven évvel ezelőtt írta Száva-Kováts József kiváló éghajlattankönyvében, idézem: "Meteorológiai feljegyzésekből számos kutató kimutatta, hogy több mint száz éve egy irányban haladó éghajlatváltozás van folyamatban. A változás abból áll, hogy a XVIII. század második felétől kezdve a telek fokozatosan veszítettek szigorúságukból, a nyarak ellenben hűvösebbek lettek, közben az évi középhőmérsékletek valamit emelkedtek. A jelenségről megállapították, hogy az általános légkörzés megerősödésével függ össze, vagyis azzal, hogy az alacsonyabb szélességekről a magasak felé növekszik a hőszállítás. Az általános cirkuláció fokozatos erősödésének az lett a következménye, hogy a térítővidéki magasnyomású öv a pólus felé előnyomult, és az utolsó évtizedekben Észak-Amerikában csökkentette a csapadékot, Közép-Európában pedig ismét növelni kezdte a hőmérséklet évi ingását. A pólus felé előnyomult magasnyomású öv legerősebb hatása a magas szélességeken jelentkezett, mert itt egyrészt sokkal intenzívebbé tette a meleg levegő beáramlását, másrészt a megnövekedett szélerő a talaj közeli inverziókat rombolta szét. Ez a két körülmény, valamint a belőlük származó felhőzetnövekedés - amely csökkenti a kisugárzást - a hőmérséklet rendkívüli emelkedését okozta." (Általános természeti földrajz, I. kötet, Tankönyvkiadó, 1953.)
Igen, ez még tudomány, logika, nem politika. Pedig azóta fontos új tényeket ismertünk meg: immár a nyaraknak is a melegedését, a globális hőmérsékleti átlagoknak is az emelkedését, egyes alaszkai körzeteknek nyolc-tíz fokos felmelegedését, valamint a légköri CO2-koncentráció növekedésének pontos méréseken alapuló értékét.
És mégis: ugyanebben az összeállításban (MH, jún. 24.) olvasom a neves geológustól: "Számos bizonytalanság van a globális felmelegedés-elméletben. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a méréshatárokon belül milyen arányú a szén-dioxid-növekedésből fakadó üvegházhatás miatti és a spontán éghajlatváltozás miatti felmelegedés."
Csakhogy ez az állítás fordított viszonyban áll az igazsággal: hiszen a "spontán éghajlatváltozás" az esetünkben hőmérséklet-csökkenést jelent. Tudjuk jól: egy lehűlő trend érvényesül az elmúlt négyszáz évben, s erre ült rá, ezt fordította meg az antropogén melegítő hatás. Továbbá, vajon az Európai Unió bizonytalan elméletre építené kibocsátás-csökkentési elveit? Az ENSZ tizenötezer tudósa bizonytalan elmélet alapján akarná korlátozásra bírni a világot? Az USA egy bizonytalan elmélet miatt kezdené meg saját szennyezés-visszafogási programját? Miért olyan csudálatos hely ez a Magyarország, hogy ami elfogadott és működő a világban, azt nálunk "nem lehet tudni"?
Másik napilapban olvasom: "nem szokatlan" a június közepi kánikula. Az évszázados melegrekord, a csapadék nélküli ősz, tél, tavasz és nyár. Kérdezem ismét: minek kell itt történnie, hogy a szakértők is elismerjék, valami megváltozott? Ugyanez még egy variánsban, címlapon: "nem példátlanul alacsony" a 65 centis balatoni vízállás, a szakember szerint 32 alkalommal fordult elő 1920 óta. Ez sarokpont, tehát élesen kell fogalmaznom: nem igaz! Nyár végén természetesen több tucatszor volt már a jelenleginél kisebb a vízszint, de nem június közepén, amikor húsz-huszonöt centi párolgási veszteség még előttünk van!
Aki szerint minden rendben van, sőt "jégkorszak jön" (ez megint MH), kérem, mondja el, mi adódik elméletéből a következő egy, öt, tíz, huszonöt évre. Mellé helyezzük a saját előrejelzésemet, s összevetjük a predikciókat.
A jó kérdés tehát, kedves kollégák, nem az, hogy van-e, hanem hogy miért éppen most van globális felmelegedés. Erre röviden a válasz: azért, mert a légköri rendszer tehetetlensége (amenynyi idővel később reagál az őt ért behatásra) durván harminc-negyven év. Ma tehát körülbelül az 1960-as, 70-es évek kibocsátásának következményeit érzékeljük. Márpedig a globális gazdaság éppen a 1960-as években talált igazán magára, s produkált hatalmas ugrást a kibocsátás növekedésében. Megnőtt az energetikai eredetű légszennyezés, robbanásszerűen emelkedett az autók, nagy hajók, repülők száma, s megjelentek az ózonfaló halogéneket leváltó, de sokszoros üvegház-hatású hidrogénezett freonok. Ráadásul gyorsan fogy a szén-dioxid elnyelésére alkalmas erdőségek területe. Összességében tehát adja magát a következtetés, hogy a fentiek egyesített felmelegítő hatásának nagyjából ebben az évtizedben kellett megjelennie s az előttünk állóban - követve a 80-as, 90-es évtized növekvő kibocsátását - egyre gyorsulva kell tovább erősödnie.
Meg kell tehát kérdeznem a szakértőket: amikorra a légkör szén-dioxid-koncentrációja megkétszereződik (még a mi generációnk életében), megháromszorozódik (a gyermekeinkében), az abból fakadó melegedéstől sem tartanak? Ha pedig a kétszeres szint veszélyes, a másfélszeres, az egyharmincas miért nem az? Itt van az orrunk előtt, benne élünk...
A szerző fizikus
Forrás |
