Tegnap jöttem haza Gyuláról, és ma már bele kellett vetnem magam a munkába, úgyhogy ha részletekben is, de összehozok valami beszámoló-félét. :)
Először is: kedden érkeztem Gyulára, és egyből megtetszett ez a város. Lenéztem a vár tetejéről, és sehol sem láttam lakótelepet. A vár maga amúgy is lenyűgözött, rendesen megmozgatta a fantáziámat. Jól el tudtam képzelni, hogy a lakói sürögnek-forognak, lovasok érkeznek...
No, hogy az előadásra rátérjek: 10-ére volt jegyünk, de kiváncsiságtól vezérelve, barátnőmmel már a 9-i előadásba belekukkantottunk orvul, oldalról. :) Megnéztünk 3 jelenetet, persze semmit nem értettünk az egészből. László Zsolt meg már nem bukkant föl, mert - mint utólag kiderült - már az első részben legyőzte Henrik herceg...
Mindez csak másnap került helyre, de akkor alaposan. Nagyon hangulatos és ötletes rendezést láttam. Őszintén szólva, annyit szidták már nekem a nyári előadásokat (és magam is láttam néhány ócskát), hogy nem is vártam olyan nagyon jót. De nem csalódtam Sopsits Árpádban. :)
A zenéje alapban meghatározta a hangulatát. (Nagyon jó zene volt, valahogyan meg kéne szerezni.) És tánccal kezdődött, sokat ígérő tánccal: benne a történet lényege és a szerencse forgandósága... Szóval jó kis haláltánc volt. Egyébként is nagyon alapos koreográfiákat készítettek, remek kardcsatákat vívtak. :)
Többen mondják, hogy a második részre az előadás leült. Én ezt nem éreztem, mondjuk a legutolsót láttam, addigra már valószínűleg jobban összerázódott a dolog. Persze ha még 10-szer játszották volna, még jobb lett volna, dehát nyári színház. :)
Sopsits kétségkívül tud valami varázslatot, mert a rendzései mindig a közösségről szólnak - úgy működnek együtt a színészei, mintha együtt nőttek volna föl. :) Pedig most is több helyről verbuválódtak össze. Szóval remekül játszottak. Nemcsak László Zsolt, bár nagyon jó Percy volt, méltó ellenfele Fekete Ernő Henrik hercegének a trónkövetelésben. És a csatában, bár ő maradt alul...
Talán még azt említeném meg, hogy az előadás pompásan egyensúlyozott tragikus és komikus között, egyiket sem vitte túlzásba, ettől lett olyan hiteles a szememben. Minden tréfa és minden halál különös jelentőséget nyert így. :)
"Igyál, mert tüstént menned kell tovább,
S a holdat látni többé nem fogod!"
(Idézet a kocsmadalból)
|
