1. Az optikai piacon nem túl sok üveggyártó van (Kyocera, Hoya, Schott, stb), annál több gyártó, aki csiszolja ezekből a lencséket. A Leica nem üveggyár, így ezért szerzi be az alapanyagot (ami neki megfelelő elsősorban a törésmutatói, és másodsorban a minősége alapján) máshonnan.
A Hoya síma egyszerű nagy tisztaságú (azaz buborékmentes, de nem optikai) üveget használ MINDEN szűrőosztályánál, kivéve a Super Multicoated Pro szűrőknél, ahol optikai üveget használ (ezt a típusú üveget szállítják a Leicának is). Tehát az a doboz, ami a Solms-i gyárban Hoya felirattal pihen, nem biztos, hogy ugyanazt az üveget rejti, mint amit a Hoya szűrőkben találunk...
A Schneider (B+W) csakis, kizárólag optikai üveget használ, ráadásul a kész szűrők felületeinek párhuzamosságát interferrométerrel ellenőrzik. Ez nyilván megdrágítja a gyártást :-)
2. A polárszűrőknél sokszor elfelejtenek a vásárlók/eladók egy szempontot: a szerelés minőségét. Ugyanis nagy hidegben, illetve erősen párás nagy melegben a ragasztott rétegek szétválhatnak. És éppen az összeszerelésben verhetetlen a B+W (többek között ezért "5+5"mm).
A Hoya csak alumínium foglalatokat használ, ami kopás után hajlamos a fém menetes optikákkal összegyógyulni, a különböző hőtágulási mutatók miatt. A B+W csak réz foglalatot használ, ami ugyan a használattal szépen megkopik, de soha nem szorul rá az optikára.
3. A Hoya 3 rétegű MC bevonatot használ az olcsóbb szűrőknél, és 5+1 rétegűt a drágább, SMC bevonatos szűrőknél. Ez a mai legmagasabb átviteli tényezőjű bevonat, 99,7%-os, ami azt jelenti, hogy a fénynek csak 0,3%-át veri vissza (a hagyományos bevonat nélküli üveg kb 4%-ot ver vissza) Az utóbbinál (SMC bevonat) a "+1" réteg a könyebb tisztítás elősegítésére szolgál, mert a régi MC bevonatos szűrők hírhedtek voltak arról, hogy nagyon nehezen voltak tisztíthatók, és könnyen karcolódtak tisztítás közben.
A Schneider hasonló megoldása az MRC, ami még egy páramentesítő réteggel is kibővül. Ez ma a létező legjobb bevonat több szaklap szerint is, annak ellenére, hogy az átviteli tényezője 99,5%, amivel elmarad a Hoya mögött 0,02%-al :-)(igazából az Oudoor Photographer hívta a B+W-t Rolls Royce-nak). Az az összehasonlítást csak polárszűrőkre a német Fotomagazin végezte, és vizsgálták az MTF görbe mellett a színmódosítást is. Az egyértelmű győztes csak az optikai teljesítmény alapján a Schneider volt, a közvetlen második a Canon, majd a Leica.
Persze ez már nem ma volt (asszem olyan 98 körül)
Egyik szűrőt sem szabad túlértékelni (Rolls Royce vs. csúcsminőség :-), mindíg az legyen a döntő, hogy mire kell: ha nem akarok a sarkvidéken, vagy dzsungelben fotózni, és nincs szuper fix fókusz optikám, akkor talán elég lehet egy olcsóbb is, mint pl. egy Hama C14-es. Ha nem diázok, és a nagyításaim sem haladják meg az A4-es méretet, akkor meg szinte mindegy. A Hoya egy nagyon jó kompromisszum ahogyan Képkovács is írja :-)
És akkor még nem írtam a fagyástűrő szűrőtokokról sem ;-)
|