Keresés

Az emberek sokszor nem néznek egymás szemébe, nem tudnak, nem akarnak, mert a szem túl sokat elárul és még félelmetes is lehet, amit ott látsz... Engem is sokszor riasztott már el egy-egy tökéletesen üres tekintet. Vagy ha hazugság, álnokság volt benne.

Viszont láttam már szépséget is tekintetekben: mintha a lélek gazdagsága keresne utat és törne a fény felé ezen a 'nem is olyan fényes' világon. Az ilyen szemekbe érdemes visszatérni. :)

A Micimackós jelenettel kapcsolatban: szerintem Tóth Ildikó valahogy kilóg belőle, nem olyan jó. Eredetileg ő játszotta Micimackót?

Kiskoromban Mackó volt a kedvencem, de úgy kamaszkorom tájékán fölfigyeltem Füles mély, megható bölcsességére, azóta jó cimborám. :)

Szerda délután elmentem a Főv. Szabó Ervin Könyvtárba (FSZEK), ahol archíválják többek között a régi Színház újságokat is. Szóval, elolvastam az 1997-e interjút László Zsolttal, sőt nagy nehézségek árán le is fénymásoltam (arrafelé a fénymásolónak lelke van, és folyton megmakacsolja magát...).

Csak néhány - nem szó szerinti - idézet:

"Amióta Hamletet játszottam, nem vagyok olyan hebrencs"; "nekem is olyan jó nagy darab érző lelkem van"; "teljesen hétköznapi módon normális pasas vagyok,... fontosak számomra az olyan értékek, mint a megbízhatóság és a pontosság"; "a színészek között civilnek érzem magam, de a civilek között mégiscsak színésznek"; "a színházon kívül nincs bennem semmi exhibicionizmus"; "manapság divat sármos pasinak lenni, és mindenütt mutogatni magadat... én ilyen emberek között mindig kívülálló maradok" stb.

Bocsánat, hogy nem pontos idézetek, de a lényeg bennük van. :) Majd csak találunk rá módot, hogy valahogy bekerüljön ide az egész interjú. Érdekes, azért a mostani nyilatkozatai már mások: számít az a 4-5 év.

Kiderült egy érdekes dolog: Bertók Lajos osztálytársa volt a Színművészetin ("ő volt a legtehetségesebb közöttünk"), és mikor az interjú készült, már nagyon szerette volna látni a régi barátot, a fényképét meg kabalaként hordta a zsebében. Így még jobban örülök, hogy együtt játszhattak a Bűn és bűnhődésben, és együtt nyertek. Így még nagyobb jelentőséget kapott a történet. :) Vannak még szép dolgok ezen a világon, mégha pillanatokig tartanak csak.

Tegnap láttam a Homburg hercegét (persze videón).
Hát, nem sokáig bírtad ki új élmény nélkül! De jól tetted, egy hónapig úgyis nélkülöznöd kell fő forrásodat! :-(

Ez látszik a szemében: "Az élet..."
Szeretem, hogy rendszeresen látod a szemében az érzéseit! Irigyellek érte! Én még nem láttam-néztem annyit, hogy eljuthattam volna erre a szintre - merem remélni, hogy érzékenységben felérek Hozzád és talán egyszer nekem is sikerül megérezni-meglátni a következő szavakat (nála is, nemcsak filmekben).

Tegnap láttam a Homburg hercegét (persze videón). Még kicsit emésztenem kell Kleist stílusát, de nagyon tetszettek a politikai és morális kavarásai. Összeegyeztethetőek-e a politikai és egyéni érdekek? Joga van-e az uralkodónak saját íze szerint alkalmazni a szabályokat? Hogyan fér össze háború, becsvágy és szerelem? "Uram, a legfőbb törvény, melynek a hadvezér szívében élni kell, sosem lehet akaratod betűje." - mondja, Kotwitz, egy bölcs tábornok a választófejedelemnek.

Láttam-hallottam egy nagyon szép monológot. Bejön a színre Homburg (LZS), aki tudja, valószínűleg kivégzik már. Szál gyertya nála, melyet letesz a padlóra, s maga is leereszkedik a földre, egyszerűen, minden drámaiság nélkül. Ez látszik a szemében: "Az élet..." És akkor megszólal (szinte meg sem lepődöm a szavain):

"Az élet utazás: mondja a dervis. S milyen rövidke. Persze: pár arasznyi égből pár arasznyi földbe. Hát hadd telepedjek le így félúton. Ki vállán hordja még fejét, remegve csüggeszti mellére holnap, s holnaputánra már lábához ejti. Bár azt mondják, napfény ott is ragyog, s még tarkább réteken, mint itt. Na jól van. Csak az a kár, hogy elrohad a szem, amely láthatná ez ékes dolgokat."

Az ártatlan, hirtelen kedvű, nagyszívű, bolond Homburg herceg vallomása. Sokszor kérdezi, ahogy fordul a szerencséje (és sokszor fordul ebben a drámában), vajon mi marad az embernek, túl életen és halálon? Túl a törvények igazán és hamisságán.

No, ennyit mára. :)

Várom a további képeket. :) Magam pedig bevetem magam a könyvtárba.