|
|
 |
álomcsapda
2002-06-14 00:26:24
|
176
|
egy verssel még adós maradtam..
nélküle
szűnni nem tud, mindig kínoz
lehunyt szemem enyhülést hoz?
csak, ha agyam álmot termel
de még ott is vannak vermek
elnyelnek, nagy rém-fogakkal
nyugtom elszáll éjjel, s nappal
mindig itt vagy, mélyen fejemben
szívemben, lelkemben, kitörölhetetlen
(ha már idézet volt ;) |
|
 |
álomcsapda
2002-06-14 00:12:31
|
173
|
szia kicsibali :)
szerintem fogadd meg az idézetet. persze előtte kűzdj, amíg ésszel kűzdhetsz ;)
ha mennie kell, akkor mennie kell. gondolj bele.. még csak 19. előtte az élet. váljatok el békében, ha tényleg hiszed, hogy ő az igazi, akkor tartsd vele a kapcsolatot. ha újra bepasizik, akkor is.. lehet, hogy egyszer még a tiéd lesz. de most el kell engedned! ez van.
ki mondta, hogy nem nehéz az élet? ;) |
|
 |
Mumu
2002-06-11 19:29:32
|
169
|
Kisleanyom,csak annyit tudok mondani:maga a korkulonbseg nem lenne egyedul akadaly de ha egy ilyen fiatal fiu azt mondja hogy nem akar tovabb ebbe a kapcsolatba maradni annak ez a kulonbseg is ad egy plusz sulyt,hiszen Te lehetel a tapasztalat az o probalkozasanak koronaja ,most ki repulne egy olyan kapcsolatba ahol o lesz dominans .
Kesobb be is fogod latni es nem csak megertessel de felszabadulasal fogod elraktarozni emlekeid koze.
Azert kerdezd meg magadat:miert egy ilyen fiatal ember szamit igaz,nem olyan hosszu eletedben a revelacionak.
:))) |
|
 |
ÁcsNóra
2002-06-11 08:56:08
|
168
|
Kedves Kicsibali!
Nagyon jó idézetet találtál! Igazán szeretni csak szabadon lehet! Nem kötheted meg, aranyos fonállal sem. Visszajöhet..Ha nem, akkor lehet, hogy mégsem ő volt az igazi...
De az első igazi szerelem örökre felejthetetlen marad... Neki is, hidd el!
Nóra |
|
A hozzászólás:
 |
kicsibali
2002-06-11 08:34:32
|
167
|
"Ha egy madarat aranyketreceben tartasz, sohasem fog kiderulni rola,
igazan szeret-e. Ha elereszted, akkor lehet, hogy vegleg elrepul, akkor
viszont legalabb tudod, hogy nem o a tied. Ha elengeded, es megis
visszajon hozzad, ... "
Sziasztok!
Ez az első hozzászólásom ehhez a topichoz.
... szóval mintegy másfél hónappal ezelőtt, 4 év együttlét után egy nem teljesen ideális tavaszt lezárva (kisebb nézeteltérések, veszekedések) azt mondta nekem, hogy szakítani akar velem.
Mi voltunk egymásnak az elsők (ő most 19 és fél, én 25). Ennyi idő után is azt érzem, hogy nekem Ő az igazi, nem tudom és nem is akarom elfelejteni és lemondani róla.
A fenti idézetet közvetlenül a szakításunk után olvastam, ez tartja azota is a lelket bennem. Az lenne a kérdésem, hogy nektek mi a véleményetek erről az idézetről.
Köszi.
B. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|