Kedves LvT,
osztom a véleményed, és szorzom még azzal, hogy nekem a sízik eléggé idegen; csak magát a versenyzôt mondom sízônek s nem síelônek. Vagyis nálam a sízô már fônevesült, a síelô mn.-i igenév.
Ha jól tudom, az -l képzô régebbi, mint a -z (nem akarok tévtanokat terjeszteni, nincs nálam TESz meg egyéb nyalánkság). Ezt alátámasztják a szagol, gátol, lábal, tüzel, kilincsel, kefél, tarol, farol, görcsöl, lékel, földel, énekel stb. igék, nekik nincs is -z-s párjuk. (Nem tudok mit kezdeni pl. az igéz, nyomoz szavakkal.) Ahol mindkét képzô járulhat az alapszóhoz, ott vmi olyasmit vélek fölfedezni, hogy az -l-es származék jelentése egy kissé távolabbra került az eredetitôl, míg a -z-sben közvetlenebbül érzôdik az eredeti. Ilyenek: (át)lapol/lapoz, szól (szaval)/szavaz, sorol/soroz, vizel/vizez, utal/utazik, szemel/szemez, felel/felez. Számomra ez is bizonyíték arra, hogy az -l a régebbi. Az -l járult még nem is olyan régen az idegen meg a jövevényszavakhoz: sportol, startol, sprintel. Talán fél évszázados sincs a rongyol argóbeli szó, de szerintem azért viseli az -l képzôt, mert a jelentése ('elrohan, elsiet') már eleve túl távol van az alapszóétól (ha van hozzá egyáltalán vmi köze).
Újabban, mint már írtam, jobbára csak a -z járja: füvezik, üvegez, mantráz(ik), mozizik, majrézik, rádiózik stb. A sportnyelv megújításakor kapóra jött, hogy a kéznek nincs -z-s származéka, s így a "henc" lehetett kéz ill. kezezés. (Vszleg fordítva van ez a jelez/jelel esetében: az elsô már vitathatatlanul megvolt, amikor a némák jelbeszédére kitalálták a másodikat. Bár lehet, hogy volt a régiségben jelel szavunk, csak az most jelöl...)
Az elôbb már említettem, hogy mindkét képzô megléte esetén a -z-s változat közvetlenebbül viszi tovább az eredeti jelentést. Ez olyannyira így van, hogy a vele képzett alkalmi szavakat általában könnyen megértjük: a könyvel/könyvez, fenekel/fenekez(ik), fülel/fülez(ik). (Házi feladat egy-egy példamondat velük.)
Ritkán nemcsak fônevekhez járulnak e képzôk: hülyül/(le)hülyéz, különül, különbözik. Elôfordul jelentésváltozás ill. -átvétel is e szavak körében: az ural régebben azt jelentette, amit ma az uraz ('urának ismer el, annak szólít'). Érdekes még a fénylik/fényez, hámlik/hámoz, porlik/poroz páros, melyben az elsô tag szenvedô ige. Az utolsó nem is páros, mert kiegészíthetô a porol szóval. A tározó a közelmúlt alkotása, egyfajta speciális tároló (ti. a vízé). |