|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Bregg
 2002-05-27 06:50:48
|
285
|
ha valaki még egy esélyt adna neked, hogy helyrehozd az elcseszett kapcsolatodat,...
Bocsánat, az óceán nem adott "még egy esélyt". Senkinek. Számára ez inkább egy "teszt" volt, amellyel az őt megismerni akaró embereket önmagukkal (a testet öltött, de a gondolataikban megjelenő emlékképekhez hasonlóan elpusztíthatatlan vágyaikkal) szembeállította. Azon persze lehet vitatkozni, hogy az óceán számára mennyire volt fontos ez a kísérlet.. Kísérlet volt-e, vagy csak egy "találós kérdést tett fel", s a válasz csak annyiban érdekelte, hogy a címzett - az emberek - válaszolnak-e rá, vagy sem... Válaszoltak, s abbahagyta a kísérletet...s az emberek egy miliméterrel sem jártak előrébb az óceán megismerésében, csak saját magukat ismerték meg kicsit jobban. S ráadásul nem is az emberi faj pszichéjét, csupán azokét az egyénekét, akik az Állomáson voltak (Snaut, Kelvin, Sartorius és persze Gibarian is...). Bocs, ha hosszú voltam... |
|
Előzmény:
 |
|
rowena
2002-05-22 18:12:45
|
279
|
He-he!!
Attól függ, hogy ki hogy látja.:)))Lehet, hogy Lem nem ezeket érezte hangsúlyosnak, míg Tarkovszkíjnak ez jött le belőle.
Ez szerintem majdnem ugyanaz, mintha Jackson és Tolkien vitatkozna a Gyűrük Urán.
Az is igaz, hogy a regényt évekkel később olvastam, mint ahogy láttam a filmet, de a film képi világa, a lelki gyötrődések ábrázolása nagyon megmaradt bennem.
Komolyan el lehet gondolkozni azon pld., hogy mit csinálnál akkor, ha valaki még egy esélyt adna neked, hogy helyrehozd az elcseszett kapcsolatodat, vagy egy régen megtörtént hibát helyrehozz, legalább a magad számára. Vajon örülnél-e neki vagy a helyzet idegensége miatt elszörnyednél, vagy a bűntudatod még mélyebbre taszítana?
Mond meg nekem, hogy melyik mai sci-fi film vagy éppen regény jut el ilyen pszichológiai mélységekig?
És éppen ez az amit a mai sci-fikből hiányolok, az ember szembesítését önmagával.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
