Keresés

Attól függ, hogy ki hogy látja.:)))Lehet, hogy Lem nem ezeket érezte hangsúlyosnak, míg Tarkovszkíjnak ez jött le belőle.
Ez szerintem majdnem ugyanaz, mintha Jackson és Tolkien vitatkozna a Gyűrük Urán.

Az is igaz, hogy a regényt évekkel később olvastam, mint ahogy láttam a filmet, de a film képi világa, a lelki gyötrődések ábrázolása nagyon megmaradt bennem.

Komolyan el lehet gondolkozni azon pld., hogy mit csinálnál akkor, ha valaki még egy esélyt adna neked, hogy helyrehozd az elcseszett kapcsolatodat, vagy egy régen megtörtént hibát helyrehozz, legalább a magad számára. Vajon örülnél-e neki vagy a helyzet idegensége miatt elszörnyednél, vagy a bűntudatod még mélyebbre taszítana?

Mond meg nekem, hogy melyik mai sci-fi film vagy éppen regény jut el ilyen pszichológiai mélységekig?
És éppen ez az amit a mai sci-fikből hiányolok, az ember szembesítését önmagával.