Keresés

Részletes keresés

sófelhasználó Creative Commons License 1999-03-18 12:11:21 8
Nekem igen kicsi van, még nincs három sem. Azt akarom azonban éreztetni vele: felelős azért,amit csinál. Amíg magát vagy másokat nem veszélyeztet illetve zavar, csak a rászólás és tradíciók kedvéért nem ajnározom. Biztosan lesz olyaneset a jövőben, amikor azt fogom mondani: márpedig oda nem engedlek el. És akkor biztosnak kell lenni magamban, hogy jól tettem. De magamról tudom, hogy a legjobb az volt, amikor elengedtek. Ez annyira megdöbbentett, hogy ha csináltam is hülyeségeket-de csak a nem veszélyes kategóriában.
És persze nehezíti a dolgot, hogy ugye mindenki egyéniség, még testvérekkel sem lehet ugyanúgy bánni.
A topic nekem is teccik.
A hozzászólás:
Nuwanda Creative Commons License 1999-03-18 11:41:53 7
moga,
Hol végződnek a gyerekek szabadságjogai, hol kezdődnek a nevelés érdekében szükséges korlátozások ?

Előző hozászólásomban egyértelművé tettem, hogy az általad említett megfigyelő-eszközök számomra súlyosan túl vannak azon a határon, amely a hasznos, értelmes és a gyermek számára megfelelő fejlődési lehetőséget biztosító gyermeknevelés érdekében használható eszközök halmazát jelenti.

Tudom, én túl liberális lennék ezen a téren, azonban amióta elolvastam a bevezető sorokat, azon rágom itt magam, hogy hogyan lehetne meghatározni a kellő szabadságjogok ill. szükségszerű szülői fegyelem és szigor helyes egyensúlyát. A mobiltelefon például lehet, hogy több jogot ad a gyereknek, mint kötelezettséget, tehát ha az alkalmazása eléggé rugalmas és egyértelmű, akkor hasznos lehet. De mégis, hol az a határ, amely a kellő szabadság megadásával önálló cselekvésre, kellő felelősségtudatra, optimális tudás- és tapasztalatgyűjtésre serkentheti az ifjút, ill. a kellő fegyelem betartásával eredendően lekorlátozza az őt potenciálisan érő káros hatásokat. A szülőknek sokkal több szociális intelligenciával kell rendelkezniük, hogy a gyerek ha ki is próbál vagy rendszeresen használ könnyűdrogot, akkor az ne váljon számára szenvedéllyé, illetve még csak véletlenül se próbáljon a nehézdrogok világába menekülni a számára megjelenő valóság elől.

Itt van az a pont, ahol a lehallgatós megfigyelés elvét pont ellenkező irányba mutatónak érzem, magyarán a megfigyelt gyerek tuti, hogy előbb-utóbb nyúl is valamihez, mert úgy szerintem képtelenség normálisan élni.

Egyelőre ennyi, aztán még gondolkodom. Ez egy jó topic.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!