Kedves Laczy_!
> Nos... Akkor én ezennel jelentkezni szeretnék a helytelen nyelvérzékűek sorába.
Kissé sarkosan fogalmaztam ott, mivel bizonyos nyelvi hibákat kárhoztatókban ez az opció nem szokott felmerülni. Például Szepesy megemlíti: "vitapartnereim megjegyezték, hogy itt a -va, -ve szerintük helytelen, és bizony Vörösmarty, illetve Madách másképp is írhatta volna azt a bizonyos sort." Én kissé abszurdnak tartom, hogy -- a nyelvhasználók többségén kívül -- kiemelkedő irodalmárokat is magyartalannak minősítünk csak azért, hogy bizonyos minket -- ill. a beszélők egy csoportját -- irritáló fordulatokat továbbra is helytelennek nevezhessünk.
Nem arról van szó, tehát szeretni és használni kell ezentúl mindeninek az olcsó ár kifejezést. Akinek nem tetszik, ám kerülje... De ne rója meg nyilvánosan azt, aki használja, mert nincs rá alap. Illetve ami van, az nem nyelvészeti érv, hanem a személyes logikából eredő szofizma. Ha nem így járunk el, akkor könnyen szembetalálhatjuk magunkat azzal, hogy mások a mi szóhasználatunkat pécézik ki, szintén megkérdőjelezhető alapon.
Például éppen az alacsony ár kifejezést, amelyet froclizó gondolatmenetet már hoztam a 4-es hosszászólásban. De ha referenciaként vesszük az általam korábban többször idézett HHC-t (Magyar történeti szótári korpusz; a jövendő nagyszótár alapja!), akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az "alcsony" és "ára" szórészletek egymás utáni előfordulására 4 (négy) találat van, míg az "olcsó"+"ára"-ra 8 (nyolc). Elmondhatjuk tehát, hogy a művelt magyar nyelvben -- mert ebből a stlusrétegből merít a korpusz -- az "olcsó ár" kétszer olyan bevett fordulat, mint az "alacsony ár". És a nyelvhelyességet mégiscsak valahol ez definiálja.
Ezen túlmenően a Szepesy-féle Nyelvi babonákban is szerepel egy félmondat -- "ha nem is adnák oly olcsó áron" --, melyben Király Pál, a Nyelvőr XIX. sz-i nyelvművelő vénájú munkatársa szónélkül hagyja az "olcsó ár" kifejezést csak az "is" szórendjét kárhoztatja (persze ez utóbbi is csak babona). |