Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2002-04-25 15:40:37 177
Kedves Supawit Groll!

> Pl. a szamojédek neve kannibált jelent (szamo-jed: ön-evő; lehet, hogy tényleg azok is voltak)
Ez orosz népi etimológia, olyan mint a magyar számszeríj, aminek kapcsán eleink a szláv szamo-sztrely 'önmagától lövő' szóba magyaráztak értelmet. Maga a szamojéd elnevezés egy földrajzi kategóriára megy vissza, amely azt jelenti, hogy a 'számok földje', vi. maga az arktikus tundra. E geográfiai névhez az oroszok szamojedszkij formában alkottak 'számföldi, tundrai' jelentéssel melléknevet (először a Nesztor-krónikában fordul elő), mely népnévként átsugárzott az ott lakó -- nem csak uráli -- népekre. Majd a melléknévből "kibontották" az addig sosem létezett szamojéd etnikumnevet. Valójában a fenti "szám" elnevezés mögött a szomatu/szamatu 'hantajszki szamojéd' enyec népcsoport neve állhat, illetve kisebb valószínűséggel balti-finn eredetre megy vissza, és végsősoron ugyananaz lenne, mint a lappok szabme, száme önelnevezése, ill. a finn Häme törzsnév (vö. 37. hozzászólás).
Ugyanakkor a szamojédek magukat összefoglalóan leginkább '(igazi) ember' névvel illetik, vö. nyenyec 'jurák-szamojéd' < (nyenej) nyenyec, ill. enyec 'jenyiszeji szamojéd' < (enej) enecs, nganaszan 'tavgi szamojéd' < (ngano) nganaszan. De ez is viszonylag újkeletű dolog, mivel eddig nem volt etnikai, csak törzsi tudatuk, így eredetileg nemzetség- és frátrianeveik voltak, pl. a fenti szomatun kívül még: jar 'erdei nyenyec' (ebből jurák), jucsi 'erdei enyec', baj, mugaggyi 'enyec törzsek', nyá 'nganaszan önelnevezés, tkp. társ, fivér'. Az új neveket kifejezett külső hatásra vették fel népnévként az 1930-as évektől, ezekkel akarták az etnológusok a rossz hangzású szamojéd nevet kiszorítani. Minthogy ez látensen a köztudatban tartotta a kannibalizmus igaztalan vádját. Persze az új elnevezések pedig nagyképű és kulturálatlan színben tüntetik fel őket, mintha a világ többi részét nem tekintenék embernek; de ne feledjük el, hogy ezeket sem ők alkották.

A hozzászólás:
Supawit Groll Creative Commons License 2002-04-24 19:47:29 172
Én úgy tudom, a régi időkben általánosan jellemző volt, hogy minden embercsoport, akiket elsősorban a közös beszélt nyelv kötött össze, magukat mindig a saját nyelvükön embert jelentő szóval nevezték meg, és ez vált később népnévvé, amikor már végbement a jelentéselkülönülés alapján a szóalakok elkülönülése is. Állítólag ez történt a magyarban is, még jóval azelőtt, hogy a magyar nyelv és nép különélete megkezdődött volna, de ez a korabeli ember jelentésű szó már csak eléggé homályosan vezethető le a mai magyar népnévből, mindenesetre legközelebbi rokonaink "manysi"-nak nevezik magukat, aminek a töve ugyanaz. De ezt látjuk a szlovákoknál is, ami tényleg embert jelent a saját nyelvükön, ezt valaki nemrég említette is a topicban. Ugyanakkor igaz volt a régi korok emberére az is, hogy az embert, mint fogalmat csak azokra terjesztette ki, akiknek a beszédét értette, vagyis a saját nyelvi közösségének a tagjaira, a más nyelven beszélőket egyfajta beszélni nem, csak értelmetlen zagyvaságokat makogni képes, emberformájú állatoknak tartották, természetesen ebben benne volt saját felsőbbrendűségük és intelligensebb mivoltuk tudata is, hiszen lám, mi, velük ellentétben, még beszélni is tudunk. Ezért a régi népek más népeknek mindenféle olyan pejoratív, lekicsinylő, gunyoros árnyalatú és jelentésű szavakat adtak névnek, amik elsősorban a beszélni nem tudást (pl. német = néma) vagy azt fejezte ki, hogy az illető népcsoport makog, dadog, vagy egyszerűen csak hülye, vagy egyéb, állatias tulajdonságokra utaltak vele. Pl. a szamojédek neve kannibált jelent (szamo-jed: ön-evő; lehet, hogy tényleg azok is voltak)
Én teljesen bizonyos vagyok egyébként pl. abban is, hogy a fajgyűlölet sem a múlt század találmánya, ott van az már ősidők óta az ember alaptermészetében...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!