|
|
 |
LvT
2002-04-15 11:57:35
|
170
|
Kedves a Hettita!
> érdekes, hogy a déli szláv csoportokra nem látszik érvényesnek a magyar "szabály": nyelvében él a nemzet (vagyishogy nyelv[járás] szerint nem lehet elkülöníteni az egyes "nemzeti" csoportokat).
Két közbevetésem lenne:
1. A fenti "szabály" a magyar kisetnikumokra sem igaz. Nem véletlenül hoztam a palócokat az előző beírásomban. Ha valakiket, őket el lehet különíteni nyelvileg is. A másik (amiért a "tótok" is szerepeltek), hogy a palóc tömb északra folytatódik, így ezt az etnikumot mind a magyarok, mind a szlovákok sajátként számontartják (miközben alapvetően kun gyökerűek). Vö. a bunyevácok helyzete a horvátok és a szerbek közt. Ugyanakkor a magyarországi horvátok helyzete leginkább a csángókéval vethető össze: csak elszórtan falunyi tömbökben élnek a többségi nép közt az anyanemzettől távol. És azért a csángók nyelve is jelentősen eltér a magyar köznyelvtől.
2. A magyar nyelv markánsan különbözik a szomszédaitól: ez nagy kohéziós erőt biztosít. A szlávok esetén pedig igaz az, hogy "két szomszéd falu népe mindig megérti egymást", vagyis az egyes szláv nyelvek közt folytonos az átmenet: ez viszont megerősíti a helyi nyelvjárásokat (ui. két határmenti szomszéd falu már nem feltétlenül értené egymást, ha mindketten az irodalmi nyelvükön beszélnének.) A szerb-horvát pedig külön "unikum", akár kilenc nyelv is lehetett volna belőle, viszont kis híja, hogy a szlovén is nem lett a része. Az egyes szerb-horvát nyelvjárásokat úgy tudjuk szemléltetni, ha felrajzolunk egy 3x3-as mátrixot, melynek sorait a csa, kaj és to szavak alkotják, oszlopait pedig az e, i és ije hang(kapcsolat)ok. Ezután megkérdezzük, hogy hogyan mondják az illető faluban a "mi?" kérdőnévmást (csa .. to), ill. mit ejtenek a r?ka 'folyó' szóban a kérdőjel helyén (e .. ije) [N.B. Ha teljesen korrektek lennénk, a to-sort a hangsúlyviszonyok alapján még kettéosztanánk "régi" ill. "új" to-ra.] Ekkor azt a megdöbbentő dolgot tapasztalnánk, hogy Horvátország fővárosában, Zágrábban nem "szabványhorvátul" (azaz ije-ző to-nyelven) beszélnek, hanem e-ző kaj-nyelvjárásban. A szerb-horvát nyelv ui. politikai teremtmény: a szerb Vuk Karadzsics javasolta a XIX. sz. közepén egy helyi szerbek és horvátok által egyaránt beszélt hercegovinai nyelvjárás közös jugoszláv irodalmi nyelvvé tételét, melybe a horvátok beleegyeztek, de a szlovének nem. Azóta a szerbek a belgrádi nyelvjárás hatására áttértek e-zésre, viszont horvátok máig megtartották a számukra idegen idiómát, talán azért, mert a horvát nyelvterület a legtagoltabb. A magyarországi horvátok viszont a jugoszlávizmus előtt már ideszármaztak. |
|
A hozzászólás:
 |
a Hettita
2002-04-15 10:46:08
|
169
|
Köszönöm, ez teljesen kielégítette a kíváncsiságomat :-) -- érdekes, hogy a déli szláv csoportokra nem látszik érvényesnek a magyar "szabály": nyelvében él a nemzet (vagyishogy nyelv[járás] szerint nem lehet elkülöníteni az egyes "nemzeti" csoportokat). A kulcs, azt hiszem, dr. Barics Ernő cikkében található:
A magyarországi horvátok népcsoportok kirekesztve e folyamatokból, leszámitva itt a bácskai bunyevácok és a gradistyei horvátok egy részének rövid ideig tartó nyelvi és kulturális reneszánszát, nemzetiségi és kultúrális szempontból megmaradtak lokális (helyi), jobbik esetben is regionális tudati szinten. |
|
Előzmény:
 |
LvT
2002-04-15 09:34:34
|
168
|
Kedves a Hettita, kostas!
a Hettita> Ha esetleg nem volna éppen téma: meg tudnátok mondani, mi a különbség a rácok, bunyevácok és sokácok között? Valaki korábban írta, hogy ezt még maguk sem tudják, de mi az, amit még tudhatunk?
Ezt a kitételt én írtam, és nem volt mentes "némi" túlzástól. De ha vesszük a számunkra ismerősebb kisetnikumokat: ki tudná megmondani, mi a különbség a tót (~ rác), a matyó (~ bunyevác) és a palóc (~ sokác) közt? Az utóbbi kettőt számtalan apró népszokásbeli és nyelvi sajátosság határozza meg, amelyet az érdekeltek és a néprajzosok kivételével nemigen tudunk felsorolni (és sem). Ennek illusztrálására álljon itt egy cikkecske, amely baranyai példán keresztül bemutatja, hogyan terjedt a sokác megjelölés anélkül, hogy etnikai változások történtek volna. A legpregnánsabb az a rész, amikor a női főkötő típusa alapján sorolódott az adott falu ide vagy oda.
kostas> Rác: a szerb nép régi magyar neve; Sokác: görögkeleti vallású, de horvát dialektust beszélő délszláv; Bunyevác: pont fordítva, katolikus vallású, szerb dialektusú délszláv.
Az elsőben egyetértünk azzal a kiegészítéssel, hogy a bátyai, dusnoki és tököli délszlávok még az utóbbi időkig is rácnak nevezték magukat, annak ellenére, hogy nyelvileg és etnikailag horvátok. A sokác és bunyevác elhatárolás tartalmában már nem. Elsőnek: mindkét népcsoport a horvát nép részét képezi (ez manapság igen lényeges, én egyszer egy angol munkában Catholic Serbian-ként mertem aposztrofálni a bunyevácokat: igen felháborodott hangú reagálásokat kaptam). Másodiknak: minden horvát népcsoport római katolikus, így a sokácok is. Továbbá: mindkettő zömmel i-ző to-nyelvjárást beszél: ez egyébként a nyugat-boszniai, kelet-horvátországi délszláv nyelvjárásokra jellemző, tehát horvát dialektusnak tekinthető. Persze, zömmel a sokácokhoz keveredtek bosnyák-horvátok is, akik ije-znek (az ő nyelvjárásuk a szerb-horvát irodalmi nyelv eredeti változatának alapja, amelyet így a horvát nyelvé is, és nem a Zágráb környéki e-ző kaj-dialektus! A szerbek pedig e-znek és to-znak.), de szép számmal magyarok és németek is. Elkülönítésük -- a néprajzi részletek mellőzésével -- zömmel területi alapon történhet: a sokácok Pécs és Mohács között élnek (Kásád, Kátoly, Olasz, Versend, Mohács), valamint szigetként a Bács-Kiskun megyei Hercegszántón. A bunyevácokat pedig leginkább (hercegszántó kivételével) Bács-Kiskun megyei nem szerb délszláv etnikumként lehetne meghatározni: ez a szerbekhez való területi közelség magyarázza, hogy sokáig szerbekként voltak elkönyvelve. A magyarországi horvát kisetnikumokról (a fentiekeken kívül a gradistyei horvátok, bosnyák-horvátok, a rác-horvátok) itt található egy tömör ismertetés. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|