Keresés

Részletes keresés

Aids Creative Commons License 2002-03-21 18:38:35 393
Persze szétszívva is lehet rakodógépet vezetni, de minek?

Ez igaz, de szétszívva nem akar az ember rakodógépet vezetni, mert teljesen szépnek látja az életet és felülemelkedik a mindennapi problémákon. Hernyónál pl zárjuk ki azt, hogy későbbiekben milyen szenvedéseket okoz és akkor csak azt látjuk, hogy szép, enged megfeledkezni a problémákról, "hagy élni", mert nem hiszem, hogy napi 8 óra munka és aztán alvás miatt lettünk mi itt. Viszont nem valós világ, de ez kit zavar akkor? Az egyetlen zavaró momentum az, hogy elmúlik, hogy nem ez az igazi élet, de miért ne lehetne ez az igazi, hogyha legális lenne? Mert halált okoz? és? Az életet élvezni kell, az értelme is valahol az, hogy szép, ha tiszta, akkor szép, de a mai világban sz.tem csak valami droggal lehet tisztának látni. Ez persze nagyon a szélsőség, az ember lehet nélküle is boldog, nem vitatom, csak vele könnyebb lenne talán.

És bármit tesz ezután, emlékezni fog erre - egészen addig a pillanatig, amíg valóban nem érdekli, mert megtanulta.
Amit tudunk, azt bármikor, bárhol tudjuk és nem kell hozzá más, csak egy gondolat...

De, ha gondolataink része, akkor tudjuk, tehát nem kell megtanulni, viszont, ha nem az akkor meg a tudás azok előnye akik próbálták.

üdv

A hozzászólás:
doodoo Creative Commons License 2002-03-21 10:02:02 390
Szia Aids!

Ez, ha belegondolunk előny azokkal szemben akik nem próbálják...

Az, aki nem drogozik, tágabb értelemben véve: nem használ valamit, nem jelenti azt, hogy hátrányba kerülne másokkal szemben.

Mindenkinek másra van szüksége, mivel mások a céljaik. Pl. a pszichedelikus szerek nagy része nem alkalmas a "mindennapi munka" elvégzésére, ill. nem segíti azt. Persze szétszívva is lehet rakodógépet vezetni, de minek? :)
Mindennek megvan a maga helye és ideje ("és ez az egyetem :)))"). Ahogy nem eszem munka közben, úgy nem fogok a konyhában autót szerelni és este, a mindennapi olvasás közben sem fogok futni (lehet persze keverni is: olvasás és evés együtt néha jó ötlet :)

Pont az a jó, hogy ilyen szempontok alapján nem lehet behatárolni, ki-hol tart. Egy utcaseprő, egy koldus, egy földműves, egy programozó, egy pap... mind-mind aszerint ítélendő meg, hogy az önmaga által kitűzött célokat hogyan viszi véghez (persze ez a cél mindig másvalamihez/valakihez képesti "távolság" megtétele, de ha egy ember nem akar olyan lenni, mint egy másik, akkor soha nem mondhatjuk róla, hogy "kevesebb").

"Látni a világot egy tűszúrástól, vagy 40 év munkától?" - Kérdés, hogy mit tartasz látásnak, világnak és munkának? :)
Természetesen nagy a különbség, mégpedig azért, mert az "Én" más a két esetben. És ha az Én más, akkor hiába vannak esetleg ugyanott, nem ugyanazt látják. Persze ez sem "verseny" kérdése - pont az "Én" megismerésén és alakításán van a hangsúly. Ha pedig valakinek 40 év kell ehhez, akkor sem fog a végén számítani az idő, csak az eredmény.

A "drog" nem "rengeteg" embert változtat meg, hanem mindenkit (még azt is, aki nem használ egy adott szert). :)
Azt, hogy bánja-e valaki, a bűntudata határozza meg - és hidd el, kevesen vannak, akik valahol mélyen, valamiért ne bánnák. Persze amíg ez nem tudatos, nincs a felszínen, addig veszélyes. Valami olyasmi ez, mint az "ártatlanság elvesztése" - illuzórikus visszatekintés a "boldog vakságra", miközben nem a Most-ra és abból való továbblépésre figyel a kesergő.
Aki drogozik, az átél valamit, amit korábban, így, sosem. És bármit tesz ezután, emlékezni fog erre - egészen addig a pillanatig, amíg valóban nem érdekli, mert megtanulta. Ekkor már nem emlék lesz, hanem önmaga. Ha viszont megpróbálja eltaszítani magától, visszabújva az "anyaméh" meleg tudatlanságába, valaminek a "hiányát" fogja érezni. Szerintem _ez_ a függőség egyik formája.
A bűntudat nagyon hasznos formája az önkontrollnak. Örökké felteszi a kérdést: kell(ett) ez nekem? A kérdés a múlt idő esetén már felesleges. Amit megtettünk, arra valamilyen formában szükségünk volt (már csak arra kell rájönni, hogy miért). A "kell-e ez nekem" típúsú kérdés pedig nagyon is hasznos. Mert az álló "Én" számára nem kellenek a drogok. De nem kell neki étel sem, test sem. Mind rengeteg macera. Azt a sokmillió sejtet rávenni, hogy együttmaradjanak... huh...
Viszont az Én-nek segítségre van szüksége, ha mozogni akar. Eszközökre... mindig a megfelelőre. Aki tehát azért drogozik, fut, dolgozik, hogy ugyanazt érje el, amit már egyszer elért, az szerintem nem a helyes úton jár. Amit tudunk, azt bármikor, bárhol tudjuk és nem kell hozzá más, csak egy gondolat...

* * *

Visszatérve topiknyitó hozzászólásodra: a drogokat azért tartják rossznak, mert nem jók.
hg9mck hozzászólása is pl. azt tükrözi, hogy "ami jó, azt általában megbánja az ember". Tehát végso soron nem jó.
Hogy ez miért jelenti automatikusan, hogy rossz?
Nos, ez szerintem valami alapveto, valami emberi lehet, ami jobbra, élvezetesebbre többre, stb. törekszik... anélkül, hogy tanulna belőle. Elsuhanni az élmények "mellett" nem ugyanaz, mint "együtt áramlani" velük.
A tudatmódosítók többsége új látószöget ad. Egy élmény lehetőségét, amely valójában csak több/más látása-érzékelése. Ahogy látni és tapintani két különböző dolog, mégis egy tőről indulnak

Minden drog csak a lehetőséget adja meg, amit vagy megragadunk, vagy nem. Számtalanszor le lehet csúszni szánkóval egy hegyről, de az élmény fakul, lassan "unalmas" tudássá válik - egész addig, amíg irányítani kezdjük a szánkót, majd áttérünk a síre, snowboardra, felmegyünk a szűz pályára, a veszélyes pályára, helikopterről ejtőernyővel, ejtőernyő nélkül... hol a határ?
Ott, ahol azt mondjuk: ezt megtanultam, tudom és minden ehhez kapcsolódót értek.
Az emberek többsége az első pár élménynél ill. a "fakulásnál" tart. Ezért a kontraszt, ami a látszólagos jóhoz képest a semleges tudást "rossznak" láttatja.

Elnézést a hosszú hozzászólásért... remélem volt türelmetek figyelmesen végigolvasni :)

Előzmény:
Aids Creative Commons License 2002-03-20 16:16:04 389
Sziasztok!

Furcsa amit írtatok, szerintem a drog egy idő után szükséges elemévé válik az életnek, mint valami ruhadarab, mert ahogy doodoo fogalmazott: "látni enged". Ez, ha belegondolunk előny azokkal szemben akik nem próbálják mert ők ennyivel kevesebbek és látni a világot egy tűszúrástól, vagy 40 év munkától, nagy különbség.

A drog rengeteg embert megváltoztat és nem tűnik úgy, hogy ezt ők bánnák, sőt a későbbiekben olyan vélemnyek alakulhatnak ki bennük a világgal szemben ami nem ""fair"" másokkal szemben és ugye a társadalom elég furcsán áll a különbözőkhöz, vagy befogadja őket és tanul belőlük, vagy kitaszítja őket, ami jelen esetben szerintem már rég nem lehetséges.

Aids

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!