Keresés

Részletes keresés

Mumu Creative Commons License 2002-03-16 18:58:53 532
Nagyon szepen koszonom hogy ram gondoltal es idod vettel magadnak meg ide is irni.
Szep es igaz,mknden emigracios nep igaza.
Ami meg meghatobb hogy valaki olyan irja akit egyesek kirekesztenenek a magyarok kozul..
Te tudod hogy nem vagyok zsido,tehat konyebben vedekezek a kirekesztesek ellen eppen a keresztenyi voltam miatt.
Mert "kaftanos galiciai szarmazasu" Rozsahegyi Karoly a nagy magyar parasztot alkoto jellemszinesz,Heltai a magyar nyelv ujitoja,12 Nobeldijas tudos akiket "a postiori" magyarnak mondunk mi is.Es Radnoti ?Rejto Jeno? Most hirteleneben ok jutnak eszembe.
Olyan magyarok mint Te es en.
Semmi kifogasom egy sor MIEP allitassal szemben,foleg a tarsadalom kritikajuk ellen,mar tobb bajom van a gazdasagi kerdesek ellemzeseivel,de ezt a galiciaikal nem bocsajtom meg ...
A hozzászólás:
Tiborcsik Creative Commons License 2002-03-16 18:38:09 531
Szerettel, Mumunak:

168 óra 2002. márc. 14.

Nádor Tamás: Kis magyar vers

Magyarnak lenni
annyi, mint
enni, inni,
levegőt venni
itt.
Magyarnak lenni
annyi, mint
köszönni, búcsúzni,
dolgozni, pihenni,
szülni, temetni,
mint bárki, bárhol,
mégis másképpen
máshol.
Magyarnak lenni
annyi, mint
írni-olvasni
először így,
egyetlen batyuval
kicsapva
innen, vagy
távozva önként,
anyanyelvünket
siratva
vagy akár megtagadva:
álmunkban is
számolva
ekként.
Magyarnak lenni
annyi, mint
ugyanazt
vagy éppen mást
gondolni
ugyanarra,
magyar borsót
hányni a
magyar falra,
egyazon
szalmalángon
fellobbanni,
elkékülésig
föl nem adni.
Magyarnak lenni
annyi, mint
tudni a
Balassi-strófát,
Bólyai appendixét
Bartók allagro
barbaróját,
Radnóti méz- és
áfonycsókját,
Karinthy koponya-
bukfenceit,
Márai kassai
gerincét,
Babitsot
gégenémán is
hallani.
Magyarnak lenni
annyi, mint
kenyeret szegni
kereszttel,
Istenhez loholni
kalappal,
vasárnapozni
kálvini nyakkal,
zsoltárt mondani,
kaddist,
Miatyánkot,
dologba
virradni, mire az
ostorosi kakas
hármat
kiáltott.
Magyarnak lenni
annyi, mint
őrizni Szent István
eleven jobbját,
Mátyás máig
világló
corvináit,
Bethlen megtartó
eszét,
Széchenyi hitelét, a
kossuthi
lángot.
Magyarnak lenni
annyi, mint
apánk, anyánk,
minden fájdalmas
felmenőnk,
sajgó rokonunk
sírjára,
megszentelt
lába nyomába,
ne legyen
nyílt seb:
ültetni árvácskát,
nefelejcset.
Magyarnak lenni
annyi, mint
tudni ennek a
táncos-tarajos
Tiszának, Dunának
hajdani kékjét,
hajlatát, ahol a
legnagyobb
hal lakik,
örvénylő
őrületének
fájdalommocskát,
halálos
farkasszemét,
irtózattitkait.
Magyarnak lenni
annyi, mint
búzát: kicsi
csillagot vetni,
ért kalászt
aratni,
kormot köhögő
városon vacogni,
elmenni innen
haraggal,
megtérni
kicsorbult
fogakkal,
megjönni csöndes
malaszttal,
és persze
maradni.
Magyarnak lenni
annyi, mint
zsigereinkben
érezni a
töltött káposzta
ízét, a csülkös
bablevest,
tudni, hogy
bármiként
piroslik ott az
alma, a
jonatán itt
ízesebb.
Egyszóval
magyarnak lenni
annyi, mint
latinnak, görögnek,
németnek, japánnak,
baszknak, zsidónak,
vagy akár
andorrainak,
tehát:
embernek lenni,
így és itt
vagy
úgy és ott,
bárhol a
világon.
Se több,
se kevesebb.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!