Keresés

Részletes keresés

Stirlitz2000 Creative Commons License 2002-03-14 22:55:56 1736
Daragijje Tovaris Csabor!

Remelem a voroshiganyt nem nyitott kadban taroltad mivel ertesuleseim szerint rovid tavon esetleges mellekhatasai lehetnek.

Tyegnap a kozelkeleten jartam kikepzest tartani az ottani tovarisoknak es keszitettem nehany felvetelt egy bombamegsemmisitesi akciorol. Ahogy a kozetkezo kepeken lathatod eloszor a gyanus szemejt hatastalaniccsuk majd utanna meggyozodunk a tenyallasrol es a bomba megleterol a megfelelo ovointezkedesek betartasaval.







Udvozlettel Tovaris Stirlitz
Holisztikus Fokonspirator
Kolimai Alomtitkar

A hozzászólás:
csabor Creative Commons License 2002-03-13 05:48:33 1732
Továris Stirlitz, megkaptam a verhovina dugattyú visszahúzó rugót, viszont nem merem kibontani a dobozt.
A tetejére ráhelyeztem a 40 láda kézigránatot és a 3 hektoliter vöröshiganyt,de a biztonság kedvéért, figyelem már egy hete .
Előzmény:
Stirlitz2000 Creative Commons License 2002-03-13 00:09:55 1731
Tovarisokk!

Mi ez a fegyelmezetlenseg itten??
Ki az ugyeletes a forradalmi lang orzeseert?

Aki holnap 11:59:59:99-ig nyem jelentkezik be az ugyeletre annak 100-szor be kell vesnie a Jekatyerinburgi nyirfaerdo faiba a kovetkezo verset kinaiul!
^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

1953-ban Eörsi István "Fiatal szemmel" című verses füzetében "A szabadító" költeményében egyebek között ezt írta Rákosi Mátyásról, amikor 1943-ban a magyar hadifoglyok között járt a Szovjetunióban:

Vigyázzban álltak a
tábor
körül a komoly
fák,
végtelen, tömött sorban, őrt álló katonák. Ha szél
kérlelte őket, susogtak szép mesét, és hallgatták a
foglyok az ismeretlen, boldog világról zengő erdei
zenét.
Tisztán és egyszerűen, akár a nép, az erdő
úgy mesélt.
Rozsdavörös és barna volt ősszel a fán a levél,
mintha rájuk száradt volna a földből fölszivárgó vér.
Olykor nem dalolt az erdő, zörgette panaszát,
tízmilliók jajából tanult nyögni a borzas ág. Riadtan
hallgatta a tábor: »vádol az erdő, szörnyű a vád!«

De azért mind szerették: »olyan ő, mint a Bakony,
csak nagyobb, tán el is éri valahol délnyugaton. S bár
másról szól, mint a Mátra, de hangja érthető, és meséje és
vádja szívéből tör elő, és néha ringásában
asszony és gyerek int «
Figyeltek zúgására, s tanultak tőle mind.
De azon a reggelen az erdő nem beszélt, csak
állott nesztelen és ünnepélyesen, csak állott
boldogan, széttárta karjait - hatalmas komoly
fák, szép, sudár katonák így várták Rákosit !

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!