Keresés

Részletes keresés

Okos Mikulás Creative Commons License 2002-03-02 18:57:05 37
Kommunista gyilkosok seggnyalojanak demokraciaban kuss a neve.
sin x Creative Commons License 2002-03-01 11:12:00 19
Na, csz koma, most gyere, és nyomassad az értelmes mondataidat egymás után. Méltassad eörsi kollégád versét sztálin elvtársról.
Megismétlem, de csak a te kedvedért:
Ennek aztán van bőr a mocskos pofáján!
(És amikor ezt először leírtam, akkor még nem is tudtam, hogy milyen finom és nőies vélemény ez az eörsiről.)
A hozzászólás:
Stregovác Creative Commons License 2002-03-01 11:04:21 18
Eörsi István

SZTÁLIN

A BETEGSÉG HIRE. Az volt a legiszonyúbb
hogy elveszette a szót és öntudatát,
ki a világon a legtöbb igazságot beszélte,
arra borul a némaság,
ki e világról a legtöbbet tud, most önmagát
sem ismeri – fekszik mozdulatlanul,
remény az ágya, remény száll fölébe,
minden igaz szempárból remény száll feléje,
s egyszer az is a semmibe hull.

KÉS HASÍT ÍGY a húsba, a rádió szinte üvöltött
vagy csak én hallottam úgy?- nem, hisz az éter
megtelt a torlódó fájdalom nehezével,
gyásszal teli drótok jajszava nyöszörgött,
zörgött a csupasz fa ága a szélben,
de a sok hang és zörej
nem akart szóvá összeállani mégsem,
a hírt
aktirata ellen jajongva cipelte mind -

a házakra leszálltak fekete vásznak,
tépett madarak szárnyai, vergődve verődtek,
alattuk emberek jártak,
amott egy idősebb
férfi rángó ráncai közt révedezve, nehezen
gurult a könnycsepp.
Nem hunytam le a szemem,
benne is fénylő csillám remegett –
egymás fölé tartott
tükrök az acok,
melyekben magára ismer a kínlódó szeretet

EGYSZERRE AGYAMBA NYOMULT a képe fekete keretben
Arca minden vonását ismerem,
de így, mégis az egész mutyira ismeretlen,
hogy elszorul a szó...nem is tudtam, hogy ezerszeresen
megnő a szeretet a gyász lencséjén keresztül…
csak most, hogy nézem arcát, mely sohase rezdül
eztán mosolyra, száját,
mely nem nyílik szára, nem szívja pipáját-
és mégis e régi kép ez! Újra látom,
kisüt a keretből, szinte már kilép,
ő maradt az élet, érzem tekintetét,
arcomra száll, majd végighullámzik az elárvult világon.

MI MINDENT VESZTETTÜNK örökre el!
Gyár volt az agya, jelen és jövő
Számára a szakadatlan termelő –
és ez a gyár
nem munkál soha többe,
mert elmosta vér, lerombolta halál!
De termékeit nem rontja az idő -
vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe,
hordozza a véred,
s ahogy lángja lobog,
világítson legbensőbb rejtekedbe
hogy még azt is megértsed,
amit ő már nem alkotott.

A GONDOT. a MUNKÁT, sose-hűlt hitét
harcát, örömét hagyta reád,
világ,
dolgos ezernyi nép –
az ő biztató szavát

Előzmény:
cybulka Creative Commons License 2002-02-28 11:55:17 16
)Eörsi István aki dicsőítő verset írt Rákosihoz , de most Orbán büdös neki ! Furcsa izlés !

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!