Keresés

Egyáltalán nem az a fontos számomra egy könyvben, hogy folyamatosan pörögjön. De ha már csatákról, meg a mindent elpusztító Gonosz és a Jók harcáról ír, akkor talán erről a harcról és persze a Gyűrű megsemmisítéséről kissé többet kéne írni, nem pedig azon pöcsölni, hogy az út mellett merre hajlik a mogyoróbokor alsó ága. Azért is elkeserítő ez, mert az első és a második kötetben tökéletesen eltalálta a leírások és az érdemi cselekmény közötti (számomra megfelelő) arányt, míg az utolsó egy vontatott, nyögvenyelős valami lett, amit csak azért olvastam el, mert előtte már elolvastam 1000 oldalt a történetből.

Persze az igazi fanokat úgyse tudom meggyőzni, meg nem is kell, de azért lehet, hogy egy-két emberben gondolatokat ébreszt amit írtam, és talán kicsi igazságot is látnak benne.

"Hát én akkor is megmondom a véleményemet:

A harmadik könyv úgy ahogy van: SZAR! Óriási visszaesés az első két kötethez képest. Unalmas, vontatott, lazán leveri az első két kötet által magasra tett lécet. Legutóbb az V. rész elolvasása után írtam le negatív véleményemet, reménykedve, hogy a VI. jobb lesz. Hát nem lett jobb.
Hát egyszerűen nem igaz, hogy konkrétan a gyűrű elpusztítására másfél oldalt (!) szán a szerző! Ez a momentum lenne az 1500 oldalas "mestermű" mozgatórugója, nemdebár? Erre elintézi másfél oldalon... De azt, hogy hogyan mászkál a két hobbit Mordorban (mellesleg a kutya sem zavarja őket), azt bezzeg 30-40 oldalon is kifejti, persze ezalatt semmi sem történik velük jóformán. Tudom, a Mordori sereg lekoccolt harcolni a jajdenagyon összefogott népekkel (igaz, erről se bírt egy épkézláb csatajelenetet összehozni), de azért a rettegett Mordornak lehetne faszább őrsége is néhány orknál, akik két hobbit látványától is beszarnak.
A végén az a Megyebeli rendcsinálás is csak arra volt jó, hogy még inkább felhúzzam magam az egészen. Mikor végeztem a könyvvel (kb. 3 hete), annyira ideges voltam, hogy azt sajnáltam, hogy nem születtem amerikainak, és akkor simán beperelhetném Tolkien jogutódját azért, hogy elvett egy hónapot az életemből a szar könyvével. És amerikaiként Amerikában meg is nyertem volna a pert!
Nem értem, hogy tudjátok többször is elolvasni, mikor ilyen rohadt szar a vége. Az első két kötettel semmi bajom sem volt, különösen a 4. könyv tetszett, ahol Szméagollal barangolnak, és a könyv egyetlen(!) igazi, meglepő fordulata található: Szméagol árulása.

Egyszóval: számomra (de csak és kizárólag a 3. kötet miatt) nagy csalódás a könyv, remélem a film talán elviselhetőbbé teszi a bennem kialakult képet a Gyűrűk Uráról (2003-ban)!"