Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2002-01-27 11:22:19 37
Kedves SzigonyHarry!
Volna pár ellenvetésem. A nyelvet a gondolatok (?) közlésére használjuk. Ezen a tudomány vitatkozik, ugyanis másra is használjuk, például a gondolatok megalkotására. Ha egy kutatóhelyen éppen most kezdenek feltalálni valamit, amiről még semmit nem tudnak, először valószínűleg valami nagyon általános nevet adnak neki: az az izé, vagy kütyü, hasonló. Ezek a pótszavak nyilván nem a kristálytiszta gondolatközlés részei, és még az is előfordulhat, hogy a feltaláló közléseiben sosem válnak azzá. Amikor kész a mű, majd akad valaki, aki szép nevet ad a dolognak. Addig a vele kapcsolatos közlések tele lesznek "nyelvi szeméttel".
Amit leírtál, nem a nyelvi szemétről, hanem a gondolkodási szemétről szól. Ha a nyelv érzékelteti a gondolat szemetességét, kiválóan működik. Mint ahogy a tükör sem torz, ha egy rút ember nézegeti magát benne.
(NB - a huszárőrmester népköltészeti remeke addig igazán érzékelhető, amíg nem nyomatékosítja a csizmája orrával.)

Kis Ádám

Előzmény:
SzigonyHarry Creative Commons License 2002-01-27 00:39:00 35

A "nyelvi szemét" meghatározása:

A nyelvet a gondolatok (lehetőleg kristálytiszta, közérthető) közvetítésére használjuk. Minden tényező (szó, szóhasználat, mondatszerkezet, stb.)amely megakadályozza a nyelvet ennek a célnak az elérésében - nyelvi szemétnek számít.
A fentiek alapján egy nyelvészprofesszor, közhelyekkel, egymásra utaló szinonimákkal (stb.) tűzdelt előadása, tele lehet nyelvi szeméttel, míg egy huszárőrmester kétségeket kizáró, lényegre törő nyelvezete, a népköltészet remekévé avathatja a mondanivalóját.
A nyelvi szemétnek csak akkor van rendkívül fontos jelentősége amikor az előadónak, vagy zavarosak a gondolatai, vagy pedig valójában, semmi mondanivalója nincs. Ebben az esetben a felhalmozódó nyelvi szemét figyelmeztet bennünket arra, hogy már megint süket dumával etetnek bennünket.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!