Kedves Pivovar!
Felvetésed teljesen jogos. Földrajzi etimológia "legyártásához" tilos anélkül hozzákezdeni, hogy ne lennének birtokunkban az adott földrajzi név korai okirati adatai: (adománylevelek, adóösszeírások, határjárási jegyzőkönyvek, stb.)
Ami Veszprémvarsányt illeti a pannonhalmi levéltárból az alábbi adatok mutathatóak ki ["S"-sel fogom jelölni a régies, áthúzás nélküli "f"-re (v. integráljelre) hajazó "s" betűt]: 1001-ből ill. 1101-ből: VuoSian, 1093 k.: uuosian. Látható, hogy akkor még nem volt a névben "r" (kiejtése kb. /vosjan/ lehetett), így nem eredhet a szláv vrch ~ vrani szóból.
Hasonló adatok még: Varsány (Nógrád m.): 1219/1550: VoSyan, 1319: Wosyan; Varsányhát (Dévaványa r.): 1321/1448: Wassaneghaz (tkp. 'Vassánegyház'); Dunavarsány (Pest m.): 1270: Wosyan; Hontvarsány (Kalinčiakovo, Szlovákia): 1290: Wosyan; Kisvarsány (Szabolcs-Szatmár m.): 1371: Vassan; Nagyvarsány (ma: Varsánygyüre, Szabolcs-Szatmár m.): 1215/1550: VoSian. A források tanúsága szerint a XV. sz. második feléből mutathatóak ki az első "rs"-es alakok (pl. 1478: Nagh Varsan), de mint látható, még a XVI. sz-ban is együtt élnek az eredetibb "sj" ~ "ss"-es formákkal.
Ugyanakkor Versend (Baranya m.) első említése "r"-es: 1268: Wrsyndh, így ez köthető a délszláv vrh szóhoz (valószínűleg egy Vran személyneven keresztül). Versec (Vrac, Szerbia): 1439: Vershecz, a szerb vrac 'kis hegy' előzményéből ered (a város a veserci Várhegyről kapta a nevét).
De hasonló szóképet eredményez más gyök is; a következőknél nem mutatható ki olyan szláv előzmény, amelyre etimológiát alapozni lehetne: Varsád (Tolna m.): 1305: Varsad nevét a magyar varsa 'halászeszköz' -d képzős származékára vezetik vissza; Verseg (Pest m.): 1386: Wersegh eredete a magyar nyelvjárási verseg~vörsök szó, ami a 'varsa szája'-t jelölte.
Az egykorú "r"-es adatokból kitűnik, hogy a korabeli ortográfia pontosan jelölte az "r" hangot, így az "r"-et nélkülöző alakokban "bízhatunk". A magyarban a mássalhangzó + "j" kapcsolatok helyett hosszú (lágy) mássalhangzót ejtünk, pl. látja /láttya/, szánja /szánnya/, így az eredeti /vosján/ ejtés a XIII-XIV. sz-ban /vossán/-ná változott (vö. a Varsányhátra vonatkozó adatot). A hosszú "s" pedig a XIV.sz-tól disszimilálódott "rs"-sé. Ez utóbbi változásra a közszavak köráből is vannak példák: háss > hárs, tassol > tarsoly, pessel > persely. |