Kedves Laczy_!
> Ami az erdőben áll, az - plö - a tölgy, amiből pedig a deszkakerítés van, az a fenyőfa. Észre kell venni a funkcionális különbséget.
Ha most én is ortológus talajról akarnék neked válaszolni, akkor kijelenteném, hogy a fa mint anyag megkülönböztetése a fától mint élő növénytől idegen a magyar nyelvtől, ez a szemlélet káros indoeurópai befolyást tükröz.
Így csak -- hivatkozva eredeti biológus diplomámra -- azt említem, hogy a szil és a szilfa különbsége a kialakult botanikai szaknyelvben az, hogy az előbbi inkább egy taxon, az utóbbi pedig inkább egy egyedi növény. [Fuxi kapitánynak:] Így értékelendő Herman Ottó "füze" is.
A jelenség szemléletessé tehető pl. a vadkörte példáján: így önmagában ez egyrészt a vackor mint gyümölcs, másrészt az a faj (Pyrus pyraster), aminek ez a gyümölcse; a vadkörtefa pedig az az egyed (legyen az élő, vagy fának feldolgozott), ami az illető gyümölcsöt termette. Természetesen ez a felosztás inkább statisztikai jellegű, mintsem követelmény lenne (vö. fenyőbútor), de a szaknyelvben az absztrakt és a konkrét fogalom megkülönböztetése eléggé konzekvens [ha jól sejtem, ez utóbbi jelzős szerkezet is pleonazmus :-)].
> A csiperke és a gomba esete megint erősen környezetfüggő, mert ugyebár a csiperkefélék is vannak vagy másfelen.
Azt viszont elmondhatjuk, hogy minden csiperke gomba (de nem minden gomba csiperke). Ennek ellenére a csiperkegomba "törzskönyvezett" név. És szerintem ez az analógia tartja erősen össze a sampinyon-t meg a -gomba-t. Egyébként is megfigyelhető, hogy a népnyelv gombák megnevezésénél előszeretettel kiteszi a redundáns osztálymegjelölést, leírt adat pl. a susulykagomba is.
A téveszthetőség egyébként csak szükséges, de nem elégséges feltétele a redundanciának. Ellenpélda a többek közt a galóca név: amely egyként lehet gomba és hal, de egyik szerepében sem kap osztályjelölőt.
> próbáltam komoly maradni, hogy a nagytudásúak is megértsék. Bevallom: nehezemre esett.
Ne tartson vissza a száraz stílusom, értem én a viccet (ha van aki elmagyarázza nekem)... |