Keresés

Részletes keresés

rút kiskacsa. Creative Commons License 2002-01-17 09:49:27 1188
Köszönöm, Mumu!
Kedves lilla!
Nem volt ez ám velem sem mindig így. Én is türelmetlen, pörgős, 100 fokon élő nőszemély voltam. Aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy így gyorsabban mennek a dolgok.
És gyakorlás kérdése, hogyha úgysem tudok változtatni a dolgon (pl.ilyen vonatkésésen), akkor találjam meg a jó oldalát. Hidd el, egy idő után "beléd épül" az ilyen, és teljesen természetes lesz.

Akkor a mai hálák:
- köszönet az égieknek, hogy esőt küldtek Ausztrália fölé. Már éppen ideje volt.
- hála annak, aki így megnevettetett. Szívből jövő, igazi nevetés volt. Jól esett.

A hozzászólás:
lilla_ Creative Commons License 2002-01-15 13:35:24 1187
Kedves hófehér hattyú kezdemény! :-)
Őszintén csodálom a türelmedet, én erre nem lennék képes. Már többször (de még mennyiszer!) lett volna alkalmam ilyen 'késik a vonat' helyzetekben megőrizni a nyugalmamat, de sose sikerült. Egyébként is elég türelmetlen és ideges természetű nőszemély vagyok, ami nem mindig jó, ilyen esetekben meg pláne. És nem mindig találom meg a rossz dolgok jó oldalát, sajnos.
Talán majd egyszer... :-))
Előzmény:
rút kiskacsa. Creative Commons License 2002-01-15 09:37:46 1185
Kösz Mumu, legalább valaki örül nekem. :)
(Na jó, azért nem ilyen rossz a helyzet.)

Ma reggel leginkább magamat leptem meg. A vonat ugyanis, amivel dolgozni járok, megállt a nyílt pályán és nem ment tovább. Több, mint 1/2 órát álltunk így. És én nem voltam ideges! De tényleg, egy kicsit sem. Szépen aludtam tovább. Sőt, még örültem is, hogy nem a megállóban fagyoskodva várom ezt a késő vonatot.
Úgy látszik, sikerült ezt is megtanulnom. Örülök.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!