|
|
|
|
 |
rút kiskacsa.
2002-01-17 09:49:27
|
1188
|
Köszönöm, Mumu!
Kedves lilla!
Nem volt ez ám velem sem mindig így. Én is türelmetlen, pörgős, 100 fokon élő nőszemély voltam. Aztán rájöttem, hogy nem biztos, hogy így gyorsabban mennek a dolgok.
És gyakorlás kérdése, hogyha úgysem tudok változtatni a dolgon (pl.ilyen vonatkésésen), akkor találjam meg a jó oldalát. Hidd el, egy idő után "beléd épül" az ilyen, és teljesen természetes lesz.
Akkor a mai hálák:
- köszönet az égieknek, hogy esőt küldtek Ausztrália fölé. Már éppen ideje volt.
- hála annak, aki így megnevettetett. Szívből jövő, igazi nevetés volt. Jól esett. |
|
A hozzászólás:
 |
lilla_
2002-01-15 13:35:24
|
1187
|
Kedves hófehér hattyú kezdemény! :-)
Őszintén csodálom a türelmedet, én erre nem lennék képes. Már többször (de még mennyiszer!) lett volna alkalmam ilyen 'késik a vonat' helyzetekben megőrizni a nyugalmamat, de sose sikerült. Egyébként is elég türelmetlen és ideges természetű nőszemély vagyok, ami nem mindig jó, ilyen esetekben meg pláne. És nem mindig találom meg a rossz dolgok jó oldalát, sajnos.
Talán majd egyszer... :-)) |
|
Előzmény:
 |
rút kiskacsa.
2002-01-15 09:37:46
|
1185
|
Kösz Mumu, legalább valaki örül nekem. :)
(Na jó, azért nem ilyen rossz a helyzet.)
Ma reggel leginkább magamat leptem meg. A vonat ugyanis, amivel dolgozni járok, megállt a nyílt pályán és nem ment tovább. Több, mint 1/2 órát álltunk így. És én nem voltam ideges! De tényleg, egy kicsit sem. Szépen aludtam tovább. Sőt, még örültem is, hogy nem a megállóban fagyoskodva várom ezt a késő vonatot.
Úgy látszik, sikerült ezt is megtanulnom. Örülök. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|