Szia, mindenki!
Most egy (nem is olyan) kicsi, egyéni véleménynyilvánítás következik, ne üssetek. :)
Az első HP-t én még akkor olvastam, amikor a marketingosztályok még azt sem tudták, mi az. (Én sem.) Egy barátnőmtől kaptam kölcsön, belekezdtem, és egyetlen este alatt kiovastam, mert képtelen voltam letenni. Utána már nem volt megállás a lejtőn, és most már elvadult zászlólengető fan vagyok. :)) A filmnek nagyon örültem, mert bár meg vagyok áldva annyi vizualitással, hogy magamnak is el tudjam képzelni a dolgokat, nagyon szerettem volna a "valóságban" is látni. És persze, igen, elfogult vagyok. De. Nem vártam katarzisélményt, székről földrecsúszást, de amit vártam, azt megkaptam. Tartsatok felszínesnek, v. akárminek, de nekem ebből a könyvből készült filmben annyi is elég volt, hogy SZÉP. Hogy ennivalóak a kissrácok, elragadó a környezet, és jó látni, hogy a rendező sok dolgot úgy képzelt el, ahogy én. Kész. Elmentem, megnéztem.(2x) Jó volt. Sajnos, azt nem tudom, annak hogy jön át, aki nem olvasta. A könyvet ugyanúgy imádom, és eszem ágában sincs a film hibáin szőrözni, mert ezzel nem vesztegetem az időmet. A marketinges baromsággal ne törődjetek, az mindenben ott van (SW, +GYU is), bár nagyon elszomorít, hogy sokan ennek alapján ítélik meg a HP.-t. Mint a mobiltelcsi. Három évvel ezelőtt azt szólták le, akinek volt, most meg azt, akinek nincs. :)
GYU. Eddig csak hallomásból ismertem. Bevallom, nekem soha nem jött be a fantasy (mindig ez a szerepjátékos-kockadobálgatós dolog jutott az eszembe róla, az meg no comment...) :) De hát mostanában annyit hallottam róla, meg láttam egy-két villanást a trailerből is, gondoltam gyürkőzzünk neki. Az első könyvön sikeresen túl is jutottam, bár az eleje szvsz rém uncsi volt. Most a második k. első fejezeteit nyomom, és remélem, hogy ezután már beindul a sztori... (beindul? nyugtassatok meg! no more kevergés a hegyek között, meg ilyesmi? :))) (Pojén volt!) Egyébként neeekem teccik. Élvezettel lapozgatok a kötet elejében található térképhez, nézegetem az egyes helyszíneket, próbálok megismerkedni vele. (Pedig hej, de nem egyszerű az a qrva sok név...!) NYITOTT VAGYOK RÁ. Elolvasom. Nem hányok rá jó magasról, mint páran teszik a HP-vel, úgy, hogy azt sem tudom, miről szól. Őszintén megmondom, hogy nekem a GYU (egyelőre!) nem jön be úgy, mint a HP (pedig a HP - elvileg!- nem éppen nekem készült, 19 éves vagyok), de pl. Aragornt nagyon bírom, és ebből a Frodó gyerekből (?) is nagy arc lesz, akárki meglássa... (nem lelőni semmi poént!) Viszont a HP engem tényleg *elvarázsolt*, és ezt a GYU-nál még nem érzem, bár ez még változhat, főleg a film után. (Ha így lesz, visszajövök és elmondom, oksi? :)
Na de azért leköpni a HP-t (főleg csak a film alapján ítélve, ami alig tükröz vmt a könyvből) mert nem épít egy olyan szerteágazó, bonyolult és alaposan megformált világot, amit szegény Tolkien (Isten nyugosztalja) *egész életében* alakítgatott, szvsz enyhén szólva sárban ragadott szűklátókörűség. És ha valaki engem (meg sok ezer más embert) infantilisnek, és agyilag zokninak tart, aki nem képes "felnőni" a GYU-hoz, hát váljék egészségére. Én legalább arra büszke lehetek, h. mocskosszájúság és pocskondiázás nélkül megírtam egy hozzászólást. :) De ettől még lehet, hogy a dedóban a helyem.
És egy kis allegória a végére: :)))))
A tejszínes-sonkás rakott tésztát 1/2 óráig készítem. A tejberizst összeütöm tizenöt perc alatt. Mindkettőt imádom. A tészta lehet h. megfekszi a 12 éves kistesóm gyomrát, a tejberizs valószínűleg nem, ezért ő azt jobban is komálja. Ez a tészta "értékét" az én szememben nem csökkenti, viszont az a szimpla tény meg NEM növeli, h. ahhoz 1/2 óra kellett. :))) Attól az egy dologtól még nem jobb. Viszont a kettő ízét meg nem lehet összehasonlítani. :))) (A tészta +a t.rizs helyére mindenki helyettesítsen, amit akar.)
Ne a süket vaker meg a reklám alapján ítéljetek. Alakítsatok ki saját véleményt. (Obi-Wan Kenobi tanítószöveg ende.) :))
Ha valaki végigolvasott, annak köszönöm a türelmet. Jól esett hozzászólni. :))
Fekete cica
|
